Szombaton, június 20-án ballagtak a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának végzős hallgatói. A búcsúzó évfolyam három teológusát kérdeztük útjukról, tapasztalataikról és arról, hogyan találtak rá hivatásukra. Elsőként az Arad megyei Kürtösről származó Piklor Larissával beszélgettünk, aki számára a teológia választása nem egy előre megtervezett életút része volt, hanem egy fokozatosan kibontakozó meghívás, amely idővel vált egyre világosabbá számára.
Larissa elmondása szerint kezdetben nem gondolt arra, hogy egyetemi szinten teológiát tanuljon. Bár korábban is aktívan részt vett plébániai és egyházmegyei tevékenységekben, a teológia inkább önálló érdeklődésként volt jelen az életében. A fordulópont akkor érkezett el, amikor püspöke megkérdezte tőle, nem szeretne-e teológiára jelentkezni.
„Elsőre azt válaszoltam, hogy nem, mert akkor még más terveim voltak. De néhány nappal később elgondolkodtam azon, hogy vajon ezt a kérdést csak a püspök atya tette fel nekem, vagy az Úr kérdezett általa” – mesélte. Ezután kezdett számára összeállni a kép, és megszületett benne a döntés: teológiát fog tanulni.
A három év alatt szerzett tapasztalatok emberileg és lelkileg is formálták őt. Úgy fogalmazott, az egyetemi évek során sokféle emberrel és különböző gondolkodásmóddal találkozott, amelyek megtanították arra, hogy megfontoltabban és felelősebben forduljon önmagához és másokhoz.
„Azt tanultam meg, hogy Istenre és a Szűzanyára mindig számíthatok, bármilyen helyzetben is legyek” -mondta.
A ballagás számára elsősorban az öröm és a hála pillanata. Bár egy hároméves időszak lezárul, Larissa úgy érzi, mindazt, amit Kolozsváron kapott, magával viszi a következő életszakaszba.
A jövőben további tanulmányok várnak rá, ugyanis folytatja kémiai tanulmányait, amelyet Temesváron szeretne továbbvinni. Mint mondta, eredetileg orvosi pálya érdekelte, így az orvosi kémia felé is régóta kötődik.
Larissa szerint a teológia és a tudomány nem egymást kizáró területek.
„Mindkettő az embert szolgálja. Az orvosi kémia a fizikai gyógyítással foglalkozik, a teológia pedig a lélek gyógyításával. Ha a kettőt együtt nézzük, akkor egy teljesebb emberképet kapunk” – fogalmazott.
A kolozsvári évek ugyanakkor kihívásokat is tartogattak számára. Más vidékről érkezve kezdetben a nyelvi különbségekkel is meg kellett küzdenie, hiszen több olyan kifejezéssel találkozott, amelyeket otthon nem használtak.
„Készítettünk egy kis szótárt az új szavakból, amiket hallottunk” – idézte fel mosolyogva. A nehezebb időszakokban sokat jelentettek számára az otthoni barátok támogatása, a velük való beszélgetések, de leginkább a hite adott neki erőt.
A megszerzett tudást elsősorban fiataloknak és fiatal felnőtteknek szeretné továbbadni. Úgy véli, erre sokféle lehetőség van, de a legfontosabb talán az, hogy az ember a saját életével is tanúságot tegyen arról, amiben hisz.
A mai fiatalok hithez való viszonyáról azt mondta, hogy bár a világ sok kérdést vet fel, sok fiatal továbbra is keresi a választ életének nagy kérdéseire.
„A hit által talán nem minden kérdésre kapunk azonnali választ, de értelmet kaphat az életünk. Rátalálhatunk arra, aki képes igazán betölteni minket” – fogalmazott, Szent Ágoston szavait idézve: „Magadnak teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned.”
Larissa számára a mai világban az egyik legfontosabb keresztény érték az alázat.
„Az alázat segít abban, hogy ne tartsuk magunkat se többnek, se kevesebbnek annál, akik valójában vagyunk. Segít felismerni, hogy minden ember egyedi és saját küldetése van a világban” – mondta.
A három év legszebb emlékei közül egy elsőéves közösségi alkalmat emelt ki, amikor évfolyamtársaival őszintén megosztották egymással, milyen benyomást alakítottak ki a másikról az első találkozások alapján. A beszélgetés sok nevetéssel és közelebb kerüléssel zárult.
A ballagási ünnepségre, amelyről ITT olvashatnak részletesen, úgy tekint, mint egyfajta küldetés kezdetére.
„Azt kívánom magamnak és a társaimnak is, hogy továbbra is úgy éljünk, hogy Krisztus misszionárius tanítványai tudjunk lenni ott, ahol éppen vagyunk” – mondta Larissa.
