A Sebestyén nevet édesanyám választotta nekem szép hangzása, ritkasága miatt. Akkor, amikor születtem (1990) – és manapság is – ritka névnek számított. Jelentésének egyik értelmezése – „a fenséges” – mindig csodálatot váltott ki belőlem, különösen gyermekkoromban, és akkor úgy éreztem, ennek a távoli és elérhetetlen jelentésnek meg kell felelnem. Már kicsi koromban megtanították nekem a név jelentését, mert egyik teáscsészémen német nyelven a név és annak jelentése szerepelt.
Mindig szerettem ezt a nevet, gyermekkoromban nem is ismertem rajtam kívül más Sebestyén nevű személyt. Különösen akkor azonosultam mélyebben a névvel, amikor ismereteket kezdtem szerezni Szent Sebestyén személyéről. Eleve tetszett az, hogy katona volt, ez az életforma engem is hosszú ideig vonzott. Magyar emberként közel áll hozzám az íjászat, és valamiért különleges egybeesésnek tartom, hogy őt meg épp ilyen fegyverekkel próbálták kivégezni. Otthon az egyik szobánk falára egy, a kivégzésről készült középkori festmény reprodukciója van felfüggesztve. Nagyon szeretem nézegetni ezt a képet, mindig eszembe jut a kitartás és a bátorság, amit ő képviselt a hitünk hirdetése, terjesztése érdekében. Gyakran találkozok a személyéhez kötődő dolgokkal, legutóbb a Monte Cristo grófjában olvastam egészen részletes leírást a róla elnevezett katakombákról, és büszke voltam rá, hogy az a hely ezt a nevet viseli.
Talán ezt is üzeni számunkra az ő élete: a katakombák korában is lehetett hitet vallani és vállalni bármi áron. Éppúgy most is.
Fórika Sebestyén
