Borromeo Szent Károly példája azt mutatja: mindenkinek az életében vannak előzmények, jó és rossz pillanatok, fontos azonban a növekedés vállalása, az igaz keresése, hogy ne ragadjunk le egyik vagy másik tapasztalatnál. Engednünk kell azt, hogy megszólítson bennünket a felülről, Istentől érkező meghívás – hangsúlyozta Böcskei László, az egyházmegye főpásztora a püspöki rezidencia kápolnájának búcsúünnepén szerdán, november 4-én.
Az elmúlt évektől eltérően, a járványügyi szabályok miatt idén sem az egyházmegye papjai, sem pedig a hívek nem vehettek részt a szentmisén. A főpásztorral koncelebráltak Fodor József nagyprépost, Pálos István kanonok, Kovács Ferenc Zsolt irodaigazgató, Varga Sándor gazdasági igazgató és Vakon Zsolt püspöki titkár. A szentmise élő közvetítésben volt követhető az egyházmegye Facebook oldalán.
Böcskei László megyés püspök a szentmise bevezetőjében felhívta a figyelmet a felújított püspöki palota főbejáratánál néhány hónapja olvasható feliratra és évszámra (1776), amely az építtető Patachich Ádám püspökre emlékeztet, és egyúttal jelzi azt is, hogy az épületben kiemelkedő helyet kapott a püspöki kápolna és ennek védőszentje, Borromeo Szent Károly. A történészek vitatkoznak azon, hogy miért esett a választás éppen őrá: talán rokoni szálak fűzték egymáshoz a Patachich és a Borromeo családokat, vagy azért, mert a 18. században egy vonzó személyiségnek számított Borromeo Szent Károly, esetleg amiatt, hogy tájainkon is pestis járvány pusztított, és védelmezőként tekintettek rá. Sokféle magyarázat létezik, de a lényeg az: jó választás volt, és ma is időszerű, hogy felfedezzük az ő nagyságát és kiválóságát, s kérjük, hogy legyen nem csupán a közbenjárónk, hanem a segítőnk is abban, hogy hozzá hasonlóan mi is kiálljunk a hitünkért szóban, élő és gyógyító cselekedetekben.
Ez a püspöki kápolna azért is különleges hely, mert 1915. augusztus 24-én itt szentelték pappá Apor Vilmost, illetve 1934. február 5-én diakónussá Bogdánffy Szilárdot. Ők mindketten vértanúként életüket adták Krisztus iránti hűségükért.
Borromeo Szent Károly alakját szemlélve két fő irányt érzékelhetünk – világított rá a prédikációban a megyés püspök. Az egyik az, hogy ő nem szentként született, a neki osztott feladat teljesítése által vált szentté, mert a megújulás keresésében magát nem középpontba, hanem kiindulópontba helyezte. Példája azt mutatja: mindenkinek az életében vannak előzmények, jó és rossz pillanatok, fontos azonban a növekedésnek a vállalása, az igaz keresése, hogy ne ragadjunk le egyik vagy másik tapasztalatnál. Engednünk kell azt, hogy megszólítson bennünket a felülről, Istentől érkező meghívás.
A másik gondolat pedig, ami megérinthet bennünket Borromeo Szent Károly életpéldája kapcsán: a megújulás előmozdítása és megvalósítása, ahogy őbenne is égett a vágy, a tűz, hogy Krisztus hiteles és magával ragadó képét jelenítse meg a világnak, és ez volt az ő életsikerének titka. Nemcsak kérte ugyanis, hanem először ő maga adta azt, amit másoktól elvárt.
A teljes cikk ITT olvasható.
Forrás: varad.org
