Csíki Szabolcs ifjúsági lelkészként már reflektált Carlo Acutis boldoggá avatására Hogy miről is szól az élet… címmel. Ezúttal a segítségével annak jártunk utána, ismerik-e az erdélyi fiatalok az immár boldoggá avatott Carlo Acutist, illetve milyen hatással van rájuk életpéldája.
Honnan ismerted meg Carlo Acutis személyét? Kortársadnak érzed őt? Miben szólít meg, miben érint meg az életpéldája? Miben tudnád követni őt erdélyi fiatalként a mindennapokban? – ezeket a kérdéseket küldtük el Csíki Szabolcs plébánosnak, ifjúsági lelkésznek, hogy kérjen válaszokat a fiataloktól. Íme néhány válasz:
„Az idei online CSIT-en és a képzéseken is volt szó, talán még itthon a szentmisén is hallottam róla. Igen, kortársamnak érzem, 15 éves volt, én 16 éves vagyok. Felnézek erre a fiúra, mivel ő Isten nagy munkatársa, szolgája volt. Számomra Carlo életpéldája lenyűgöző. Fiatalkora ellenére rengeteg jó dolgot tett az emberekért, és ezeken kívül még magát is fejlesztette. Szeretném én is ezt az életpéldát követni, főként azt, hogy segítsek a szegényeknek és a hajléktalanoknak, mivel sajnos a mai világban eléggé elhanyagolják az ilyent az emberek. Szeretnék mindig Jézus közelében maradni, hitben és szeretetben élni, ahogy ezt ő is tette.” – Krisztina, 16 éves
„Carlo Acutisról legelőször egy katolikus hírportálon olvastam, már nem emlékszem pontosan, melyiken, és be kell vallanom, igencsak meglepett személyisége, munkássága és boldoggá avatási híre is. Titok vagy sem, bizonyára elég sok fiatalban a csodák és a szentek inkább legendák, mintsem élő példák Isten dicsőségére. Igaz, hogy az utóbbi időben egyre többet olvasok a szentek életéről, sokunkban mégis az fogalmazódhatott meg, hogy: Ezek mind csodálatos események és személyek, de napjainkban miért nem történnek ehhez hasonló csodák? A válasz erre Carlo Acutis, aki valószínűleg e pár gondolat megjelenésére Boldog Carlo Acutis lesz, aki bebizonyította, hogy a csodák napjainkban is lehetségesek, csak ezek a csodák már a mi generációnk, az ún. Z generáció Krisztusba vetett hitén múlnak. Számomra az ő élete és munkássága feleleveníti mindazt, amit eddig olvastam a szentekről, s reményt ad, hogy egyszer talán én is valóban méltó leszek arra, hogy Krisztust magaménak nevezzem. Eddig tanulgattam, elmélkedtem, lázadoztam, de eljött az ideje, hogy az új nemzedék tagjaként én is legyek útja a csodáknak. Arra bátorítanék minden fiatalt, hogy Carlo példáját követve mi is hívjuk meg a Megváltót a mindennapjainkba, s törekedjünk mindennap megújulni Jézus Krisztus által, az ő testével és vérével, hisz – ahogy Carlo Acutis is vélekedett az Oltáriszentségről – az Eucharisztia egyenes út a mennyországba”. – Tihamér, 18 éves
„Carlo Acutisról először, azt hiszem, a CSIT-en hallottam, a ferences Hugó testvér mesélt róla, ahogy ő mondta, Károly barátunkról. Az életpéldájában leginkább az érint meg, hogy ugyanolyan normális fiatal volt, mint én, de teljesen fel merte vállalni a hitét, és mindenki előtt hirdette Jézus szeretetét, felhasználva azokat az eszközöket is, amikhez a digitális kor gyermekeként értett. Olyan jó, hogy ő megmutatta, hogy a tanúságtétel a mai világban is minden fiatal feladata, az enyém is, abban a környezetben, ahol élek. A példája nyomán én is azt érzem, hogy ez nem lehetetlen, és követhetem őt.” – Márti, 17 éves
„A CSIT online közvetítésén ismertem meg Carlo Acutis személyét és életét, hiszen Hugó testvér előadásait hallgatva többször elhangzott a neve. Már ekkor érdekesnek tartottam, kíváncsivá tett, hiszen világos, hogy nem mindennapi emberről van szó. Azt gondolom, hogy inspiráló a személyisége és az életpéldája, mert megmutatta, hogy egyszerű, hétköznapi fiatalként is lehet Isten országát építeni, nemcsak az érett, felnőtt keresztények képesek ebben a feladatban szerepet vállalni, nemcsak ők lehetnek Isten munkatársai és eszközei, hanem mi, fiatalok is. Életpéldája két dologra ösztönöz: elsősorban arra, hogy fogadjam el, Istennek terve van velem így, fiatalként is, és ennek tudatában merjek felelősséget vállalni Isten országának építésében; emellett pedig arra is megtanít, hogy talentumaimat ne rejtsem el, hanem próbáljam őket felhasználni ebben a küldetésemben. Úgy gondolom, hogy az erdélyi fiataloknak azért (is) lehet példakép, mert tevékenysége felhívta a figyelmet az Oltáriszentség értékére. Gyakran érzem azt, hogy távolinak tűnik tőlünk, fiataloktól az Oltáriszentség, megfoghatatlannak érezzük. Carlo Acutis viszont megmutatta, hogy az Eucharisztia a fiatalok számára sem jelenthet csupán felfoghatatlan, megközelíthetetlen misztériumot, sokkal inkább olyan ajándékról van szó, ami élő, inspiráló és erőt adó mindenki számára.” – Tímea, 22 éves
„Carlo Acutis életével először az interneten találkoztam egy cikkben. Belegondolva abba, hogy pár évvel lenne idősebb, mint én, és őt már boldoggá avatták, először megdöbbentem, majd egyre nagyobb lett bennem az az érzés, hogy nem ülhetek tétlen. Én, mint fiatal, a lehető legtöbbet kell kihozzam magamból, nem engedhetem meg azt a luxust, hogy még van időm, mert nem tudhatom, mikor jön el az a nap, amikor mennem kell. Ő, tudásához mérten mindent megtett, hogy az egyházában szolgáljon, újító erejével, lendületével, tettrekészségével hozzátette a saját részét az egészhez. Ebben hatalmas példa számunkra, hiszen bebizonyítja, hogy mi is tudunk tenni, olyan életet élni, ami Istennek tetsző, mi is tudunk szentekké válni. Nem egy távoli történet, hanem a lehető legközelebbi. Olyan kérdések jutnak eszembe, hogy: belegondolunk-e hétköznapjainkban, hogy közöttünk szentek járnak? Mennyire látjuk, hogy feladatunk az evangelizálás? Felvállaljuk, hogy fiatalként is fontos lehet az eucharisztia, ima, rózsafüzér az életünkben? Milyen lehet édesanyaként megélni azt, hogy a fiamat boldoggá avatják? Hány szülő gondol arra, hogy gyereke szent? Carlo Acutis története megmozgat, fontos volt számára Isten, de ezen felül az embertársai is, barátai is, megerősít abban a hozzáállásomban, hogy az életünket Istennel együtt kell éljük, de az emberek között. Észre kell vegyük a szenvedő, kereső, kérdésekkel teli embertársunkat, és oda kell forduljunk feléje.” – Csilla, 24 éves
