Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Bartha Csabát, a Temesvári Rádió magyar műsorának szerkesztőjét Serbán Mária kérdezte.
1. Mi jót hozott az életébe a vesztegzár?
Többet vagyok otthon, a feleségemmel. A gyerek már felnőtt, a maga útját járja. Mintha nagyobb lenne a békesség otthon, nem kapunk hajba kis apróságokon. De rájöttem arra, hogy nem vagyunk egyáltalán elszigetelve, csak annyi történt, hogy nincsenek koncertek, kávéházi kiruccanások, közösségi rendezvények, ritkábba megyünk dolgozni, bevásárolni. És így is jól el vagyunk. Persze jobban odafigyelünk a tisztaságra, például fertőtlenítjük a mobil telefont, ami eddig soha nem jutott volna eszembe. Pedig milyen fontos! Kreativitásomat elő kellett szednem, új technikai megoldások bevetésére kényszerültem, az addigi száguldó riporter otthonról kell kitalálja a témákat.
2. Mi egy mostani hétköznapja legkiemelkedőbb eseménye?
Az ebéd, az egy fontos pillanat életünkben. Eddig csak hétvégeken vagy a szabadságok idején volt erre alkalom, most azonban minden nap van erre lehetőség. Többet is tart, bár nem sok minden történik, amit meg lehetne beszélni, de együtt vagyunk. Ez jó!
3. Mit sajnál, hogy nem tett meg a járvány „kitörése” előtt?
Nem érzem, hogy lenne ilyen. Bizonyára van, de most nem érzem, hogy valamit nem tettem volna meg.
4. Mi a legutóbbi hála-morzsája?
Hála-morzsa? Nem ismerem a fogalmat. Meg is néztem a Google keresőben… Először az ugrott be, hogy valaki hálás kéne legyen valamilyen jótéteményemért. Hogy tettem-e valami jót valakivel. Igen tettem, felebaráti szeretetből felére csökkentettem lakóink albérleti díját április óta, amíg a járvány tart. Vagy, hogy én legyek hálás valakinek valamiért? Hát köszönöm felségemnek, hogy elviseli rigolyáimat, igaz én is az övéit.
5. Mitől fél, amikor fél?
Bevallom, most már nem félek. A járvány kitörése elején, a sok tévé hír láttán elfogott a pánik. Előkészítettem kis hátizsákomat benne tartalék akkumulátort a telefonhoz, pipere cikkeket és pizsamát, ha kórházba kell mennem fertőzöttként. De két nap után szinte teljes mértékben kiiktattam a televíziót. Továbbra is tájékozódom, de csak olvasom a híreket, megválogatom a forrásokat. Most úgy érzem, hogy mindent kontroll alatt tartok. És fel vagyok készülve, hogy én is elkaphatom a vírust.
6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata az ön számára?
A húsvét vasárnapi online szentmise, Szilvágyi Zsolt plébános, püspöki helynök prédikációja. Az atya már a járvány első napjaiban élt a közösségi média és az okostelefon adta lehetőséggel. Élőben közvetítette a szentmiséket a temesvár-józsefvárosi templomból, az udvarból, a plébániáról – a rendeletek függvényében, mikor honnan lehetett. Rájöttem, hogy sokkal jobban oda tudok figyelni az üzenetre, nem kalandozik el a figyelmem. A televíziós szentmiséket soha nem kedveltem, mindig a templomot választottam, de most a járvány alatt a Facebookon közvetített misék nagyon megérintenek. Az előző kérdésre is talán ez a válasz.
7. Mit vár, mit szeretne a járvány megszűnése után önmagától, a környezetétől, a világtól?
Úgy érzem, kicsit lenyugodtunk, mintha jobban odafigyelnénk magunkra, a családra, a közvetlen környezetünkben élőkre. Jó lenne ezt megtartani.
+1. Mit kérdezne most a feltámadt Jézustól, ha találkozna vele?
Megérdemeljük-e azt a kínszenvedést, azt az áldozatot, amit értünk hozott?
