Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Ma a Hargitafürdőn élő pálos szerzetest, Bátor Botondot kérdezzük.
1. Mi jót hozott az életébe a vesztegzár?
A legfontosabb, hogy még inkább tudjuk tartani rendtársammal, Imre testvérrel az imarendünket. Ez feltétlenül sokat jelent a jó Istennel való kapcsolatomban, annak elmélyítésében. Sok pótolni valót, elvégzetlen feladatot most letudhatok magam mögött. Nem kell utazni, ami nagyon sok volt, hiszen Magyarországra gyakran el kellett mennem. Mivel egész nap itthon vagyunk a rendszeres napirendnek köszönhetően az étkezés is rendszeres és éppen annyi, amennyire szüksége van a szervezetnek. Ennek eredménye a jobb közérzet, felesleges kilóktól való megszabadulás. Ehhez társul, hogy szinte minden nap tudok a mozgásra kb. 1 órát szánni. Ez azért is fontos, mert az egyik lábam műtve van, a másikat is meg kellett volna már műteni, de a mozgás úgy tűnik megfelelő karban tartja. Legvégül talán az is jót hozott, hogy bár soha nem akartam a Facebook-ra felkerülni, most viszont azért, hogy tudjam a szentmisét közvetíteni az embereknek, rákényszerültem. Ezzel is sokat tanulok.
2. Mi egy mostani hétköznapja legkiemelkedőbb eseménye?
Természetesen a napirend szerint végzett imádságaink (ezek közül is leginkább a reggeli) és az esti szentmise, amelyet a Facebook-on keresztül közvetítünk.
3. Mit sajnál, hogy nem tett meg a járvány „kitörése” előtt?
Komoly dolgok szerencsére nem maradtak el, amit ne tudtam volna valamilyen formában bepótolni. A motorkerékpárt felhozhattam volna Hargitafürdőre korábban, ezt nem tettem meg. Talán ezt sajnálom. Bár nagyon úgy sem mennék sehová.
4. Mi a legutóbbi hála-morzsája?
Azt hiszem talán az, hogy minden reggel úgy tudok felkelni, hogy ezt mondogatom magamban: „Köszönöm Istenem, köszönöm, köszönöm, köszönöm!”
5. Mitől fél, amikor fél?
Talán attól félek, hogy ebben a helyzetben nem tettem meg a legtöbbet, amit megtehettem volna, amit a lehetőségek felkínáltak.
6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata az ön számára?
Az egyszerű feltámadási vigília ünnep, amely hívek nélkül zajlott, valahogy mégis úgy éreztem, hogy jelen vannak. Persze a Facebook-on keresztül sokan látták. Bensőséges volt, és tényleg nagy örömmel töltött el, hogy Jézus valóban feltámadt!
7. Mit vár, mit szeretne a járvány megszűnése után önmagától, a
környezetétől, a világtól?
Önmagamtól azt, amit eddig is: jobban szeretni az Istent a mindennapokban. Vagyis, amikor már ott lesz a lehetőség a mozgásra, akkor se feledkezzek meg arról, hogy mi és Ki a legfontosabb az életemben. Az ügyek, tennivalók ne takarják el szemem elől azt, amit most megélek, vagyis nem dől össze a világ, ha a dolgok nem mindig rendeződnek el úgy, ahogy azt elképzeltem.
A környezetemben jó lenne, ha még jobban megerősödne az összetartozásnak a vágya és az erre való törekvés.
A világtól azt várom, hogy jobban Isten felé forduljon. Talán többen lesznek azok, akik úgy gondolják, hogy nem lehet tovább úgy folytatni az életet, mint eddig. Annyira bízok ebben!
+1. Mit kérdezne most a feltámadt Jézustól, ha találkozna vele?
„Uram, Jézus! Ha meghívtál ide, Hargitafürdőre bennünket, pálosokat, és lehetőséget adtál arra, hogy egy új kolostort építsünk, ugye lesz erdélyi pálos hivatás? Tudom, hogy terveid vannak velünk. Erősíts meg ebben, kérlek!”
