A napokban a népszerű közösségi oldalak egyikén majdnem-majdnem vírusszerűen terjed a templomba járás tizenöt parancsolata, mit illik, mit nem illik. Egy dologról szeretnék most írni, mégpedig az elsőről.
Mindenek előtt leszögezem, azzal semmiféle problémám nincs, sőt, egyet is értek, hogy szentmisére mindenki öltözzön fel tisztességesen, és a kétfalatnyi ruha az nem sorolható be a tisztességes ruhák körébe.
Hogy akkor miről szeretnék írni? Hát az érvelésről. Ugyanis nemcsak az árul el rólunk, világlátásunkról mindent, amit kérünk, hanem az is, ahogyan érvelünk mellette. És nem, nem mentesít semmitől az, ha a fő tétellel egyetértünk, csak az érveléssel nem, DE megosztjuk a jó szándékkal, de kevés átgondolással megírt bejegyzést.
De lássuk az ominózus mondatot. „1. Öltözz rendesen és illendően! A szentmisében maga az Isten jön el közénk. Ezért hacsak teheted, méltó, vasárnapi öltözékben jelenj meg a misén. Nőként ne nehezítsd a férfiak számára a tisztaság megélését azzal, hogy rövid szoknyában, testhez tapadó nadrágban, fedetlen vállal/keblekkel mutatkozol. Különösen ügyelj erre a templomi környezetben!” Ez az első pont, amely külön fölhívja a nők figyelmét arra, hogyan ne öltözködjenek, mert megnehezítik a férfiak számára a tisztaság megélését. Az érvelés mélyen lenézi, degradálja a férfiakat. Ugyanis úgy állítja be őket, mint egyszerű ösztönlényeket, akik egy fedetlen kar, testhez álló nadrág látványától máris nemi késztetést éreznek, akiknek ettől egyből beindul a fantáziájuk, akik ily módon képtelenek másra figyelni, akik képtelenek tiszták maradni, akik emiatt esnek bűnbe. Nos, ez egy és ugyanaz a logika, ami azt mondatja valakivel, hogy azért erőszakolták meg X-et, mert szoknyában volt/nadrágban volt/látszott a bokája/kiengedte a haját/bekötötte a haját.
Van egy rossz hírem. Ha valaki per absurdum teljesen mezítelenül mászkál az utcán, mégsem az jut a többség eszébe, hogy megerőszakolja. Attól, hogy valaki spagettipántos felsőben és egy számmal kisebb(nek tűnő) nadrágban megy szentmisére, még a nagy többségnek nem az lesz a gondolatai középpontjában, amitől nem tud tiszta maradni. Aki lelkileg felkészülve érkezik a szentmisére gyakran nem is észleli, ki hogyan van felöltözve, mert teljesen másra figyel. Aki pedig a templomban leltárt készít felebarátai öltözékéről, az nem a szentmisére, nem a szentmiséért, nem az Istennel való találkozásért ment oda. Neki már édes mindegy, valaki zsákruhában van-e, öltönyben, kiskosztümben vagy szakadt nadrágban, mert nem ez fogja elterelni a figyelmét a lényegről.
Az ember test, lélek és szellem egysége, nem csak test, pláne nem csak ösztön. Aki pedig alapvetően ösztönvezérelt, azzal gond van. Ez a gond pedig nem azért jön létre, mert feltűnik a színen valaki spagettipántos felsőben, és ez kiváltja a nem kívánt reakciót. Ez a gond eleve adott az illetőben, és ezt ő kell megtanulja kezelni, ha pedig egyedül nem megy, neki kell ezzel szakemberhez fordulnia.
De ezen kisebbség miatt ösztönlényi szintre degradálni az összes férfit?! Szomorú és felháborító egyszerre. Emberi méltóságunkon aluli.
A szentmisére nem azért illik tisztességesen felöltözni, hogy ezt, az egyébként láthatatlan kisebbséget megóvjuk önmagától. A szentmise ünnepi alkalom. Az ünnepekre pedig nem a kapáláshoz, strandoláshoz, üzemi vagy házimunkához és egyéb tevékenységekhez viselt öltözetünkben szoktunk megjelenni, hanem adunk a megjelenésünkre, mert ezzel is megtiszteljük az ünnepeltet, a szentmisében az Úristent. Ha pedig szándékosan alulöltözünk, lehetünk bármennyire áhítatosak cselekedeteinkben, mindent elmondtunk az ünnephez, az ünnepelthez való hozzáállásunkról.
Végezetül pedig hadd említsem meg azt, amit a szabályíró nagyvonalúan elfelejtett. A férfiak, s legfőképpen az ifjúság és a fiatal felnőttek öltözködése is kellőképpen tisztátalanságra tudja vezetni azokat a nőket, akik a fentebb említett problémával küzdenek.
A kérdésről érdemes meghallgatni egy férfi őszinte véleményét.
A http://www.párkatt.hu oldalon található a „Csábító öltözködés? Miért ne?” című bejegyzés, amelyben rövid beszélgetés hallható Jason Everttel, aki feleségével világszerte előadásokat tart párkapcsolatról, nemiségről (pl. a sydney-i, madridi és krakkói ifjúsági világtalálkozókon).
A beszélgetés a nők templomi öltözködését is érinti, és innen érhető el:
https://www.parkatt.hu/index.php?id=219&details=6JL8Jydz
Egyébként a hivatkozott írás is eredetileg a http://www.parkatt.hu oldalon jelent meg:
https://www.parkatt.hu/index.php?id=219&details=ZpjZaUTa
Az illő templomi öltözködés indoka a cikk első mondatában olvasható: „A szentmisében maga az Isten jön el közénk. EZÉRT hacsak teheted, méltó, vasárnapi öltözékben jelenj meg a misén.”
A ledér női öltözködésről szóló megjegyzés csupán fontos kiegészítés.
Nem egy szűk kisebbségről van szó. A férfiak sokkal inkább vizuális lények, mint mi. Ráadásul manapság teljesen el vannak árasztva szegények… filmek, videoklipek, plakátok, járókelők… és akkor még a templomban is ezt kapják az arcukba. Nem kell a férfiakat gyalázni, hogy ha kísérti őket egy női test, akkor biztosan rossz keresztények meg állatiasak. Nem azok. Férfiak! Sajnálatosnak tartom, hogy felnőtt nőként ennyire nem vagy tisztában a férfiakkal, de azért megmondod velük kapcsolatban a tutit. :/
A cikk szerzője úgy lő túl a célon, hogy butuska érvelése nem meggyőző. Hessel nem lehet verebet fogni.
Az ízléstelen öltözködés sehol sem javasolható. Ez az alaphang. De.
A férfiak vizuálisabb lények? Úgy lehet. De azért nem gondolnám, hogy ösztönvezérelt állatok, akiknek csak két testrészük van: a szemük, és a nemi szervük. Én úgy tudom, van agyuk is… mostanáig ezt tapasztaltam.
Esetleg megpróbálhatnak az ilyen „urak” uralkodni: mármint magukon. A szemükön, a gondolataikon. Persze sokkal egyszerűbb másokra tolni a felelősséget azért, mert valaki még magát sem tudja uralni… de ez nagyon olcsó megoldás, egyszerre degradálja a férfiakat állatokká és kiskorúakká. Szánnivaló az a férfi, akinek a gondolatai, viselkedése másoktól függ – már persze csak akkor, ha igényt tart a „férfi” névre.
Személyes élményem amúgy, hogy télen, a jéghideg templomban, nagykabátban, csizmában, orromig húzott sálban bámult egy „férfi” kigúvadt szemekkel. Talán az volt a baj, hogy nem vettem sapkát és kesztyűt. Pedig nem is vagyok már fiatal.
És ha netán nem alulöltözve, hanem egy focilabdával a hóna alatt vonulna be egy nő a templomba, akkor meg az volna a baj, hogy focimeccsre csábít? Ugye ezt senki nem gondolja? Pedig a férfiak a focit is szeretik…
Uraim, ha önök nem tudnak magukon uralkodni, ne másokat tegyenek érte felelőssé. Mindenki önmagáért felel elsősorban. Még én is, aki szintén láttam nagyon „jó pasit” a misén, elég szűk nadrágban pompázva, mondhatom, biztos voltam benne, hogy férfit látok. Szemem nekem is van, sőt, szexualitásom is.
Na, meg agyam is. Akár hiszik, akár nem.