EVANGÉLIUM
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!”
Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,22-30)
Akarjuk és fel tudjuk fedezni Isten jelenlétét az életben? Nap mint nap én is keresem az Életadót a szavakban, a gondolatokban, a találkozásokban, a történésekben … és Ő ott van, igaz sokszor hangtalanul, de szüntelenül az Atyát mutatja. Mégis, kételkedve a kérdés oly sokszor a bennünk is felmerül: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket?” Ha Őhozzá tartozom, akkor minden körülmény közepette tudom, neki mindenre gondja van és nem kételkedhetem, még a legnehezebb életesemény során sem. Jézus nyíltan mondja: „Én és az Atya egy vagyunk.” Legyünk mi is egységben a Mindenhatóval!
Csíki Szabolcs segédlelkész
