Tanulás: két lábbal a pályán, de sasszárnyakon is az égen

Talán ebben a címben megfogalmazott paradox képben tudnám megragadni, kicsit allegorikus módon azt, hogy szakemberekként mire is vállalkoznak azok, akik nemrég kezdték el a képzésüket a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézete által indított szupervizor szakirányú továbbképzésen.

A szupervízió fogalma nem új keletű a segítő szakmában dolgozók számára, mégis az általános szupervízió fogalma erdélyi tájainkon még idegenül hangzik. Mit tud nyújtani egy szupervizor? Szükséges-e még képződniük azoknak, akik mögött már jó sok módszerspecifikus továbbképzési alkalom van? Ezek a kérdések foglalkoztattak engem is, amikor beiratkoztam erre a képzésre. Az első képzési alkalom eloszlatta a kétségeimet, hiszen rádöbbentem: olyan útra vállalkozom társaimmal együtt, amely képessé tesz arra, hogy az embert a maga teljességében lássam, hisz ami eddig hiányzott a mi szakmai repertoárunkból, az pontosan a szakmai személyiséggel való munka és a hivatás-személyiség erősítése.

A hallgatók jó része már egy-két évtizedes segítőszakmai múlttal rendelkezik, és ebben a képzésben arra vállalkoznak, hogy reflektáljanak erre a tapasztalatra, hiszen éppen ebben áll a szupervízió lényege, ahogyan azt John Dewey megfogalmazta: „Nem a tapasztalatainkból tanulunk – abból tanulunk, ha reflektálunk a tapasztalatainkra.” Ehhez a reflektív létmódhoz szükséges egy előítélet-mentes hozzáállás, annak érdekében, hogy ráláthassunk szakmai működéseink mikéntjére, fejlődési vagy elakadási pontjaira.

Nemrégiben egy magyarországi szakembertől hallottam, hogy sajnos az egyházban kevés az előrelátó tervezés és szükség van arra, hogy megtanuljunk tervezni, stratégiákat kidolgozni. Persze az intézmény és karizma feszültsége mindig meg fog maradni, de az önreflexiót nem fejezhetjük be soha. Ha a szupervízió a hivatás-személyiség megerősítését tűzi ki célul, akkor igenis az egyháznak is szüksége van szupervízióra. Ez az elkötelezettség lelkesítette az Áradat Egyesületet is, amikor felvállalta a szupervizor szakirányú továbbképzés számára a házigazda szerepét és a szupervizor szakma erdélyi meghonosítását.

A csíksomlyói Szűzanya áldó árnyékában reflektálva életünkre és szakmaiságunkra hisszük, hogy ő figyelemmel kíséri törekvéseinket, és még sok szupervizor kolléga fog képződni itt a jövőben, a meglevő 26 mellett.

Homa Ildikó