Művészi titok, az ötletek lüktetése, vívódás, gyümölcs… – így posztolt Nora Stîngu képzőművész 2024-ben az egyik alkotása kapcsán azon a Facebook-oldalon, amelyet ikertestvérével, Nadával közösen kezel. A temesvári Szent György római katolikus székesegyházban kiállított festményeket szemlélve ez a leírás formákban és színekben kel életre.
A két művész, Nora és Nada Stîngu Utam a szentmiséhez (Drumul meu spre Liturghie) című kiállításának megnyitójára 2026. szeptember 30-án, szerdán délután 5 órakor került sor, Pál József Csaba temesvári megyés püspök jelenlétében. A zenei szolgálatot Christine Maria Surdu végezte.
Bevezetőjében a főpásztor így fogalmazott: E szép festmények közelében könnyebben, több nyugalommal és békével lélegzünk. Ahogy Picasso mondta: »A művészet lemossa a lélekről a mindennapi élet porát.« Önöknek, művészeknek megvan az a képességük, hogy új távlatokat álmodjanak meg a világnak, és újdonságot hozzanak a történelembe. Önök is, kedves Nada és Nora, művészetükön keresztül megpróbálják kifürkészni az emberi lét sötétségét, az emberek mélységeit. Mi nemcsak a fény vagyunk, és önök emlékeztetnek minket erre. Azt is tudják, hogy el kell hoznunk a remény fényét a gyarló ember homályába, az individualizmus és a közöny sötétségébe. A művészetet és a hitet az köti össze, hogy nem hagyják a dolgokat úgy, ahogy vannak, hanem megváltoztatják, átalakítják, megtérítik és megmozdítják azokat.
A nővérek alkotásaiba és művészi világába dr. Doina Valeria Mihăilescu egyetemi tanár, a Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja, képzőművész és restaurátor nyújtott betekintést. Egy festő számára rendkívül nehéz feladat a bibliai Igét lefordítani, színt és formát adni neki, valamint magára vállalni egy-egy kompozíció, egy-egy lelkiállapot jelentését. Ez egy olyan folyamat, amely rengeteg munkát, komoly teológiai ismeretet és természetesen a képzőművészet teljes eszköztárát – a festészetet, a színeket, a rajzot – igényli. Mindezt a jelenkorban, mai valóságunkban megélve. Számomra örök kérdés marad, hogy a festészet a maga teljes arzenáljával hogyan képes lefordítani a bibliai Igét, és átültetni azt a láthatatlanból a láthatóba – fogalmazott Doina Valeria Mihăilescu, majd ezt követően felolvasta azt a levelet, amelyet a két művészhez, Nadához és Norához intézett.
A két nővér művészi pályáját, valamint az Utam a szentmiséhez című kiállítás koncepcióját a Szent György-székesegyházban kiállított műveket kísérő alábbi szöveg mutatja be:
Nora és Nada Stîngu 1984. június 29-én született Resicabányán. A Bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetemen diplomáztak festészet szakon, és 2010 óta aktív szereplői a kortárs művészeti életnek.
2025-ben Christian Paraschiv meghívására részt vettek a The New Era című kiállíton a bukaresti Pavel Șușară Modern és Kortárs Művészeti Múzeumban. 2022-ben Altul nu E Negarea Mea/ Celălalt (A másik nem a tagadásom / A másik) címmel nyitottak csoportos kiállítást a Velencei Román Kulturális és Humánkutató Intézetben, valamint megnyitották az Autoportretul unui Deceniu (Egy évtized önarcképe) című tárlatukat a gyulafehérvári Museikonban. 2017 óta működnek együtt a ciofliceni-snagovi Sarutlan Kármelita Atyák Kolostorával, ahol 3 falfestmény-projektet és 4 panelt készítettek el.
1984 óta járunk együtt az élet útján, kamatoztatva az Istentől kapott tehetséget, egymást örvendeztetve és bátorítva abban az emberi és művészi törekvésben, hogy kapcsolódni tudjunk egy Festészetnek nevezett értelem belső világában. Számunkra a Festészet út a szentmiséhez, párbeszéd Istennel, a felebaráttal és a mássággal; önarckép, és egyúttal egzisztenciális portré.
A kiállítás egy összetett alkotói folyamatot idéz meg: két kereső identitást, akik a megszokott dolgok előtt lépkedve kérdőjelezik meg a Valóságot olyan kompozíciókban és karakterekben, amelyek a test és a szellem üdvösségre törekvő, ám kétségek és gyarlóságok közt gyötrődő kettősségét hordozzák.
A műtermi munkák jól megférnek a szakrális művészet világából származó projektekkel: a ciofliceni-snagovi Sarutlan Kármelita Atyák Kolostorában készített vázlatokkal. A folyamatosan átalakuló – a világi kifejezésmódban olykor a deformációig feszített – képzőművészeti nyelvezet a belső és a külső világ közötti küzdelemre irányítja a figyelmet egy sűrített, a kitartás impulzusától feszült térben. Az emberi törékenység, bár ellentmondások jellemzik, óhatatlanul találkozik a reménnyel – ahogyan a vadgalamb is, amely a pusztaságon át repülve megpillantja az életmentő vizet, és így folytatni tudja útját.”
Az Utam a szentmiséhez kiállítás november végéig naponta látogatható, a liturgikus program tiszteletben tartásával (a szentmisék ideje alatt a látogatás nem megengedett).
