Pietro Perugino: Nursiai Szent Benedek

0
7

Pietro Perugino, eredeti nevén Pietro Vannucci, a kora reneszánsz umbriai festőiskolájának egyik korszakalkotó mestere. 1448 körül látta meg a napvilágot Città della Pieve városában. Fiatalkorában a művészeti élet akkori központjába, Firenzébe költözött, ahol Andrea del Verrocchio legendás műhelyében tanult, közvetlenül Leonardo da Vinci mellett.

A fiatal művész hamar önálló hírnévre tett szert a képi harmóniát és egyensúlyt könnyedén megteremtő látásmódjával. Rendkívül sikeres műhelyek tulajdonosaként növelte tekintélyét, amelyek Perugiában és Firenzében több festő számára biztosítottak megélhetést és fejlődési lehetőséget. Élete végéhez közeledve azonban Perugino stílusa a firenzei és római megrendelők szemében elavulttá vált. Ennek következtében élete utolsó éveiben visszavonult szűkebb hazájába, Umbria vidékére, ahol kisebb plébániáknak dolgozott. Végül 1523-ban, a régiót sújtó pestisjárvány áldozataként halt meg Fontignanóban. A következőkben egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely a nyugati szerzetesség megalapítóját jeleníti meg.

Pietro Perugino 1496 és 1500 között készített Nursiai Szent Benedek című festménye a kora reneszánsz umbriai művészetének mélyen meditatív alkotása. A kis méretű olajkép ma a Vatikáni Múzeumok gyűjteményét gazdagítja. A művet eredetileg a perugiai San Pietro bencés templom monumentális főoltárképének – az úgynevezett San Pietro-polyptych – kiegészítő darabjául szánták. A kompozíció reneszánsz arányosságot és spirituális tisztaságot tükröz. A nyugati szerzetesség atyját hagyományos, mélyfekete bencés habitusban ábrázolja, amely az alázat és a világi hiúságoktól való elfordulás szimbóluma. Szent Benedek alakja finoman uralja a sötét teret. Bal kezében szerzetesi reguláját láthatjuk, amely erőteljes színfoltként vonzza a néző figyelmét. Szent Benedek tekintete enyhén lefelé irányul, idős, aszketikus arcvonásai és hosszú, ősz szakálla mély melankóliát, szelídséget és bölcs elmélyültséget sugároznak. A lágy fény-árnyék hatások természetes plasztikusságot kölcsönöznek a habitus nehéz redőinek, miközben a semleges háttér még jobban kiemeli a figura lírai sziluettjét. 

MEGOSZTÁS