Evangélium – évközi 6. vasárnap
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
És mondom nektek: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.
Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson.
És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.
Hallottátok továbbá, hogy a régieknek ezt mondták: Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet! Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ennél több, az a gonosztól van. (Mt 5,17–37)
Elmélkedés
Gyakran a törvény, előírás és parancsolat szavakhoz első hallásra negatív érzelmeket társítunk. Még a felnőtt ember is őrzi magában a kamaszkorú fiatal ösztönös lázadását. Vagyis nehezére esik elfogadni azt, amit előírnak neki, aminek megtartását kérik tőle. Higgadt lelkiállapotban természetesen rájövünk arra, hogy szükségünk van törvényekre. Jelenleg az országban nagyméretű tüntetések folynak azért, mert sokan úgy vélik, hogy megsértik és nem tartják be a törvényt. A jó törvény valójában az emberi jogok, az igazi szabadság és az emberhez méltó élet védelmezője.
A bibliai nép Isten törvényében az élet legnagyobb bölcsességét látta. Ennek összefoglalása a tízparancsolat (vö. Kiv 20,2–17; MTörv 5,6–21). Az isteni törvény kifejtése és értelmezése pedig maga a törvénynek nevezett Tóra, vagyis a Szentírás első öt könyve és a próféták. A zsidó értelmezés szerint a próféták alatt a Szentírás történeti könyveit és a tulajdonképpeni prófétai könyveket értették. Jóformán így az egész ószövetségi Szentírás Isten törvényének közvetítése.
A mai vasárnap evangéliumának (Mt 5,17–37) előzményét nem ismerjük. Joggal feltételezhetjük azonban azt, hogy Jézus olyan vádaskodó véleményekre ad választ, amelyek szerint ő nem tartaná be teljesen az ószövetségi törvényt. Az ilyen jellegű véleménynek a Jézus működését kritikus szemmel szemlélő személyek gyakran hangot adtak. Jézus válasza azonban egyértelmű. Isten törvénye sérthetetlen. Belőle még a legkisebb betűt, sőt egy vesszőt sem szabad elvenni. Ő semmiképpen sem eltörli a törvényt, hanem Isten eredeti szándéka szerint értelmezi azt.
Az isteni törvény igazi szellemének megértése gyakori témája az evangéliumoknak és az újszövetségi leveleknek. Anélkül, hogy a témát itt kimeríthetnénk, figyelmünket most csak a mai evangéliumra korlátozzuk. Mit tanít Jézus Isten törvényéről?
A hegyi beszéd tanítása szerint az ember nem ura, hanem alázatos hallgatója az isteni törvénynek. Jézus ezt éppen azoknak mondta el, akik magukat a törvény legpontosabb betartóinak képzelték, de a törvény nehezebb elvárásainál mégis a számukra kedvezőbb értelmezést választották. A hegyi beszéd ilyen negatív példaként említi a könnyelmű válást, a nő eszközként való tekintését vagy az ellenség gyűlöletét. Kétségen kívül Isten törvényének megtartása sok esetben nagy áldozatot és kihívást jelent. Isten törvényére mégis jó hallgatni. Ő soha nem akar rosszat az embernek. A szentlecke (1Kor 2,6–10) sorai éppen erre utalnak, hogy Isten bölcsessége felülmúlja e világ bölcsességét.
A törvény bölcs utasításainak való ellenszegülés bűnre vezeti az embert, és veszélybe sodorja életét. Jézus a gyilkosság, a házasságtörés és a könnyelmű eskü példájából kiindulva a bűn gyökerére hívja fel a figyelmet. Minden bűnnek kisebb-nagyobb történelme van. Az említett példák esetében a nem jól kezelt harag, a bűnös vágy és a gondatlanul használt szó a nagy bűnök elindítói. A jó vagy a rossz cselekedet melletti döntés a szívben születik meg. Ezért fontos már a jelentéktelennek tűnő kísértéseknek is időben ellenállni.
A Zsoltárok könyve tele van az Úr törvényének dicséretével. Azonban már a zsoltáros is jól tudta, hogy az Isten akarata szerinti élet nem egyszerűen az ember önérdeme, hanem Istentől kell kérnie, hogy törvénye szerint éljen. A zsoltáros szava lehet a mi rövid fohászunk is: „Uram, te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre!” (Zsolt 119, 68)
Szilvágyi Zsolt
(A szerző Temesvár-Józsefvárosban plébános, írása a Vasárnap 2017. február 12-ei számában jelent meg.)
