A Csíki-medence különleges hely. Itt másabb illata van a levegőnek, másképp énekel a madár, másmilyen szirmokban pompázik a virág, s másfajta örömet ad a napkelte. Ezen a vidéken még a hegyeknek is lágyan megdobban a szívük. S a legszeretőbben talán mind közül a Somlyó-hegy szíve tájéka lüktet. Ott, azon a helyen, a Kis- és a Nagy-Somlyó közötti nyeregben, ahol az ég és a föld összeér, ahol minden esztendőben pünkösd szombatján eggyé forr a nemzet, gyengéd és szeretetteljes édesanyai szív dobog. Abban pedig nincs is semmilyen csodálkoznivaló, hiszen ott a Szűzanya lakik. A Napba öltözött Boldogasszony azóta lélegzik ott, annak a hegynek a szívében, amióta az Úristen ilyen szépre megalkotta Csíkországot. Mert ő jelen van, igazán jelen van közöttünk Csíksomlyón, s úgy vigyáz ránk, mint jó nővér, mint anya, mint pártfogó, mint királynő. Vonzása olyan hatalommal bír, hogy mintegy megfejthetetlen titokzatossággal öleli körül az embert, aki élete során részese lehetett a pünkösdszombati csodának. Mert bizonnyal a pünkösdszombati fogadalmi nagybúcsút maga Mária is várja minden esztendőben, hiszen a kegyelem és anyai gondoskodás ebben az időszakban úgy érinti meg az ember lelkét, mint a májusi harmat a fűszálat.
S már a keresztjáró héten egészen kézzelfogható módon érződik a levegőben, hogy valami nagy dolog készül Csíksomlyón. Megindulnak a gyergyói keresztalják, az udvarhelyiek, a háromszékiek, a gyimesiek, s mindazok, akik gyalogszerrel zarándokolnak messzibb vidékekről. A láb együtt mozdul, a szív együtt dobban, az ajkak együtt fohászkodnak. És érkezik szüntelenül sok feldíszített kereszt, lobogó, zászló. Aki több napig jön, szállást és eledelt Máriától kap, mert ő gondoskodik, hogy befogadják valamelyik csíki háznál zarándok gyermekeit. Hanem másnap már tovább is indulnak, hogy nemsokára beérjék a célt. S aztán elcsendesedik minden éjszakára, egyedül Csíksomlyó kegytemploma marad hajnalig véget nem érő imádságban és buzgalomban. Pirkadat tájban pedig, mintha megmozdulna Csíkország: a hajnalt köszöntő harangszó mintha meg sem szűnne dalolni, mert végeláthatatlanul köszöntenie kell minden felsőbb, távolabbi faluból érkező keresztalját. Az egyik még Csaba királyfi Csillagösvényének útja alatt indul, a másik már a bíbor napsugarak felkelő fényében megmártózva vet keresztet az útrakeléskor. És csak úgy hömpölyög az országút.
Énekszó száll a kéklő ég-tenger felé, imádság ad erőt a láb ütemének és a szív vágyának. Mária nevét zengi a mindenség. És Csíkország egyszerre halad: léptei egy ütemre járnak, temérdek imádságai eggyéolvadnak. Már csak neki kell odaérnie Somlyóra, mert az anyaország gyermekei is már mind ott vannak. Aztán ott, a hegy lábánál feltekint a keresztalja az ég felé, s egy röpke pillanatra megszemléli a zarándok hívektől tarkálló hegyoldalt, majd egy szelíd sóhajtás után nekiiramodik a meredek ösvénynek. Csengettyűk dallama messze felhallatszik, üzeni, hogy érkezik immár Csíkország is. Még csak egy kevés erő, még csak néhány szusszanás, s kétfelé nyílik a fenyők ajtaja. Feltárulnak a Somlyó-hegy ölelő karjai, s bűvös isteni fátyol ereszkedik rá a megszámlálhatatlan nép lelkére. Úgy tetszik, mintha Mária köténye terülne szét a tisztáson. A remény színét láttatja: zöld, és tele van egyazon nyelven fohászkodó zarándokokkal.
Csak néhány utolsó mozzanat, egy legvégső elhelyezkedés, mielőtt megállna múlni az idő e szent hegyen. S a csendet békesség és egység öleli fel, amikor elkezdődik a szentmise áldozata. És van ének, van imádság, van némaság, van jelenlét. Van öröm és szeretet, van mosoly és könnycsepp. Van kérő szózat és hála. Van temérdek tájegység és van egységes magyar nemzet. Itt nincsen országhatár, csak egy, élő haza: egy Istené és egy nagy magyar édesanyáé. Az árva oltalmat nyer, az otthontalan otthont. A szétszakadt újra összeforr, a régi seb begyógyul Mária zöld kötényében. Mert ő minden gyermekét egyformán szereti. Kék pillantása melegséget és gondoskodást áraszt szét ezen a jelenléten, amint letekint fentről gyermekei arcára, akik egy szívvel éneklik, hogy: „Vándor fecske hazatalál, Édesanyja fészkére száll. Hazajöttünk, megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária”. Hiszen ő megáld mindenkit, aki ott van, aki őhozzá fordul, aki őt kéri és szereti. Minden esztendő pünkösdszombatján összegyűjti gyermekeit kötényében, és szárnyai alatt melengeti, hogy aztán búcsúfiaként mindenki a megszentelt életet vihesse haza otthonába.
Pál Dorka
