240 óra elmélet és 480 óra gyakorlat – ebből áll a felkészülés, hogy sikeres vizsgát követően a résztvevő megszerezze a kórházi segédápolói diplomát. A Caritas keretében Gyergyószentmiklóson huszonkét személy éppen most szerzi meg a szükséges tudást. Már elkezdődtek a gyakorlatozások is, a tananyagban a mozgáskompetencia-fejlesztéshez értek el a résztvevők Csiki Cristina és Sebestyén Lázár vezetésével.
Minden résztvevőnek más, de jó oka volt beiratkozni erre a képzésre. Van köztük, aki kórházban szeretne dolgozni, van, aki idősotthoni állásra jelentkezne vagy külföldön vállalna beteggondozást, van, akit az életközép késztet új ismeretek szerzésére, és vannak, akik hozzátartozóik szakszerű gondozásához tartják fontosnak az ismereteket. Vannak pályakezdő fiatalok és vannak középkorúak is a csoportban, a megszokottól eltérően négy férfi is a tanulók közé tartozik. Többen közülük évek óta ápolással keresik kenyerüket, mégis eljöttek, és nem csak a „papír” miatt. Egyikük elmondta, bár gyakorlata van, sok hasznos tudást szerzett, elsőként a betegségek megfigyelését említve. Fiatal hölgy fogalmazta meg: családjukban betegápolóra gyakran volt szükség, eddig édesanyja vállalta ezt a feladatot, ő tudást szerezne, hogy levegye válláról a terhet.
Az ápolás szándéka mindenkiben él, de azt sem hallgatták el a résztvevők, hogy félelmeik is vannak. Jól szeretnék a beteget gondozni. A tapasztaltabbak bátorították a kezdőket, akik közül olyan is volt, aki beszélgetésünk napján vett részt az első gyakorlati alkalmon.
Gyakorlatozásra e képzés keretében a Caritas otthoni beteggondozóinál és a Szent Erzsébet Idősek Otthonában van lehetőség. A friss tapasztalatokat is megosztották a képződők. „Engem nagyon foglalkoztat a gyógynövények világa, és meglepett, hogy a beteggondozásban mennyi természetes gyógyszert használnak. Hogy mézet tesznek a felfekvésre, mandulaolajat a trombózisos lábra… Megérintette lelkemet is a házról házra járás, hogy esendők vagyunk és halandók.” „Jó volt számomra, hogy az otthoni beteggondozó felkészített, mindig mondta, hogy ahová bemegyünk, ki fogad majd, milyen kezelést fogunk végezni. Volt, ahol nem akartak tanoncot fogadni, ott kint maradtam.” „Hat betegnél voltam. Volt húszéves is köztük.” „Jó volt a mai nap! Még mosdattam is.” „Saját közösségemben voltam az otthoni beteggondozóval, az ellátottakkal jókat beszélgettünk. Egyiküktől még tanácsot is kaptam viszérviszketésre.” „Ijesztő volt látni a különbözően beteg embereket. Volt, aki mozgásképtelen volt, de nevetett az ágyban. Volt, akit gyerekkoromban ismertem, most láttam újra, leépülve. Minden embert másként visel meg a betegség. Nem tudom, mi lesz, ha ezt a munkát én érzelmileg nem bírom meg.”
„Az öregotthonban, amit elképzeltem, abban nem csalódtam. Tényleg ápolják ott az időseket. Én is fürdettem, pelenkáztam ma.” „Megsajnáltam az öregeket. Annyira kiszolgáltatottak, hogy még azt is mástól kell várják, hogy megetesse, tisztába tegye őket.” „Tudtam, mi vár rám, szívesen végeztem a munkát, amit rám bíztak. Ha felajánlanák, hogy dolgozhatom a demens osztályon, biztos élnék a lehetőséggel.” „Le az összes kalappal, milyen barátságosak az öregotthonos ápolók, mégis belekerültem a mélyvízbe. Azt hiszem, erre nem lehet felkészülni.” „Nem is lehet jelenlegi munkahelyemmel összehasonlítani, itt lehetett ráhangolódni, kérdezni, megpihenni. Ha leültem, senki sem szólított meg.” „Más itt a gondozás, az idős, amit tud, ő teszi meg. Kilencvenkilenc éves nénike mondta nekem, ne segítsek neki inni, csak egy pohár vizet töltsek.” „Az idősek kérték, szeressem meg őket, maradjak ott. Annyi dicséretet kaptam két nap alatt, mint munkahelyemen két éven át.”
480 órás a gyakorlat, az otthoni beteggondozást és idősotthoni munkát egyaránt megízlelheti minden résztvevő. Közben az elméleti órák is zajlanak, a tananyagban éppen a kinesztetika van soron, melynek segítségével az ápoló támaszt kap az élethosszig tartó fejlődés lehetőségéről, megtanulja az öngondoskodást is, hisz az ápoló nem kell e munkába belebetegedjen, hanem ki kell tartson, hisz egyre gyakrabban, egyre több helyen szükség van tudására.
Forrás: Balázs Katalin/Gyulafehérvári Caritas
