Lelkes és izguló diákok, valamint kísérőtanáraik érkeztek április 17-én, pénteken a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumba, ahol kezdetét vette a három napon át tartó magyar nyelvű VIII. Országos Római Katolikus Hittanolimpia. A csíkszeredai intézményben több mint kétszáz diák és tanár gyűlt össze Erdély minden részéből, hogy összemérjék tudásukat, kapcsolatokat építsenek a találkozások során, és megújult erővel térjenek haza.
A rendezvény mottója – „Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (Jn 3,1) – idén különösen hangsúlyos, hiszen a gyulafehérvári főegyházmegye keresztség évében éppen ezt a gondolatot helyezi előtérbe. A fővédnökök között ott van az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Hargita Megye Tanfelügyelősége és a házigazda Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium is.
A központi versenybizottság elnöke Nóda Mózes, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanára, tiszteletbeli elnöke Gál László főegyházmegyei főtanfelügyelő volt, akik munkáját Demeter Levente főtanfelügyelő (Hargita Megyei Tanfelügyelőség) ügyvezető elnökként, Csáki Péter az Oktatási és Kutatási Minisztérium részéről és Tamás Levente, a Segítő Mária-gimnázium igazgatója alelnökként segítette, a bizottságban pedig az erdélyi iskolák neves tanárai vettek részt.
A versenyen 13 megye diákjai indultak: Arad, Bákó, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy és Temes megyéből. A legnépesebb küldöttséget Hargita megye adta, de szép számmal érkeztek diákok többek között Nagyváradról, Kolozsvárról, Kézdivásárhelyről, Székelyudvarhelyről és Temesvárról is.
Az érkezést, regisztrációt és szállásfoglalást követően péntek este ünnepi szentmisével és megnyitóval kezdődött az esemény az iskola kollégiuma kápolnájában és dísztermében. Tamás József ny. segédpüspök homíliájában Szent Bernát szavait idézve úgy fogalmazott: vannak, akik azért tanulnak, hogy tudjanak, mások azért, hogy hírnevet szerezzenek maguknak, megint mások azért, hogy tudásukat majd pénzzé, gazdagsággá tegyék, ám vannak, akik tudásuk által szeretnének nagyon sok jót cselekedni embertestvéreikkel. Ez az igazi keresztény magatartás, ez kellene motiváljon minden embert. „A mi vágyunk, hogy olyan fiatalság nőjön föl, és a mi felekezeti iskoláinknak éppen ez a célja, ezen fáradoznak a tanárok, hogy olyan nemzedék növekedjék, amely céltudatos, amelynek elvei vannak. Éppen ezért a legfontosabb számotokra, fiatalok, hogy megtaláljátok helyeteket a társadalomban, a hivatásotokban, és azon a helyen a jó Istentől kapott tehetségeteket, talentumaitokat úgy tudjátok kamatoztatni, hogy az a ti és embertestvéreitek javát szolgálja” – zárta szentbeszédét Tamás József ny. segédpüspök.
Tamás Levente, a Segítő Mária-gimnázium igazgatója a megnyitó köszöntőjében hangsúlyozta: a hittanolimpia kiváló alkalom arra, hogy a versenyzés mellett lehetőséget biztosítson a találkozásra: találkozásra egymással, önmagukkal és Istennel. Emlékeztetett, hogy a szellemi képességet Istentől kaptuk ajándékba, amihez felelősséggel kell viszonyulni. Külön öröm, hogy a Márton Áron-évben láthatják vendégül a fiatalokat, abban az iskolában, ahol egykori diákként a boldoggá avatásra váró püspök meghatározó éveit töltötte. „A hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül” – idézte Márton Áron szavait az igazgató.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke a megnyitón kiemelte: egy erdélyi fiatal, aki nyíltan vállalja hitét és küzd érte, azt üzeni a világnak, hogy vannak gyökerei. A versenyzők éppen azt testesítik meg, amit Európa is eltanulhatna tőlük: a gyökér nem akadály, hanem erőforrás. Arra kérte a résztvevőket, hogy versenyezzenek szépen, becsülettel, de legfőképpen térjenek haza azzal az érzéssel, hogy megérte tanulni, hinni és a megmérettetésen részt venni.
Nóda Mózes elnök köszöntő szavaiban emlékeztetett, hogy az ottlétük nem csupán szellemi verseny, olimpiai vetélkedő, hanem lelki tartalmat és üzenetet is hordoz. A keresztség éve kapcsán kifejtette, hogy amikor megszülettünk, egy családnak lettünk a tagjai, amikor pedig megkereszteltek, egy nagyobb családba, az egyházközség, illetve a kereszténység nagy családjába fogadtak be. A Márton Áron-évről szólva felidézte, hogy a néhai püspök mindig kiállt az igazság és a szeretet parancsa mellett. Mindehhez a hite adott erőt. 1944-ben erről tanúskodva írta: „A hit szerint élni! A hitben élni! A hitből élni!” Az elnök kifejtette, hogy az eredményhirdetéstől függetlenül már mind tízesre vizsgáztak Isten előtt, hiszen ő látja, hogy mennyit készültek, tanultak a megmérettetés előtt.
A diákok szombaton délelőtt mérték össze tudásukat délután pedig helyismereti kirándulásra indultak Csíksomlyóra, Csíkszépvízre és Csíkdelnére.
Vasárnap délelőtt szentmise és díjkiosztó gála zárta a programot. A szentmisében Kovács Gergely érsek az emmauszi tanítványok csalódottságára emlékeztetett, akik Jézus nélkül csak a szenvedést, a kudarcot látták. Egyedül maradva csak vitatkoztak, pedig már kaptak jeleket: az asszonyok beszámolóját, az üres sírt. Felmerül a kérdés, hogy a diákok kinek hisznek: akit személyesen ismernek, szülőnek, tanárnak, barátnak, vagy ami hangos, meggyőzőnek tűnik, de nem tudják, honnan jön? A legfontosabb, hogy van-e bennük mérce, amivel meg tudják különböztetni az igazat a hamistól. Az emmauszi tanítványoknál fordulat állt be, amikor Jézus melléjük szegődött: a kenyértörésben ismerték fel őt. A mi esetünkben sem az a kérdés, hogy Jézus velünk van-e, hanem hogy felismerjük-e őt. Arra bátorította az érsek a fiatalokat, hogy hazatérve keressék az igazat, és ne érjék be a felszínnel. Merjenek kérdezni, de merjenek hinni is. Útközben pedig engedjék, hogy Jézus melléjük szegődjön.
A díjátadón és zárógálán Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere egy régi kérdést idézett fel, amellyel az ember előbb-utóbb szembesül: Hogyan élek? A kérdés arra vonatkozott, hogy mi az, ami mélységet, értelmet ad a napoknak. Meglátása szerint a társadalom sajátos jelensége, hogy szétválasztja, ami összetartozik: az értelmet elválasztjuk az érzelemtől, a tudást a hittől, a munkát a feltöltődéstől, a lelki életet a hétköznapoktól. De ezek nem egymás ellenpartjai, és nem is zárják ki egymást. Csak együtt, egyenértékűen, egymástól elválaszthatatlan összefüggésben képesek működtetni azt, amit jó, értelmes életnek nevezünk.
Demeter Levente Hargita megyei főtanfelügyelő is köszöntötte a résztvevőket. A díjátadón az Erdélyi Római Katolikus Státus elnökének, Balla Árpádnak az üzenetét Gál László tiszteletbeli elnök, főegyházmegyei főtanfelügyelő tolmácsolta. Végezetül Nóda Mózes elnök zárta a háromnapos rendezvényt, amelyről fellelkesülve, új kapcsolatokkal és tudással térhettek haza a diákok és kísérőik egyaránt.
