A magyar jezsuita provincia kinyújtott kezei Rómában

0
25

A magyar jezsuita rendtartomány tagjai közül mindig találunk néhányat Rómában. Sokan sokféle célból élnek az örök városban: itt tanulnak vagy tanítanak, spirituális vezetők vagy kommunikátorok. Különböző közösségekben laknak, de számon tartják egymást: más provinciákhoz tartozó, de szintén ott szolgáló magyar ajkú társaikkal újra és újra összejönnek megosztani örömeiket, kihívásaikat. Pásztor Péter képriportja egy ilyen közösségi alkalomról.

A címlapképen látható tizenegy jezsuita öt különböző közösségben lakik, így az egymással való találkozás már önmagában különleges, amellett, hogy egy kisebb logisztikai kihívás is. A magyar jezsuiták, akik Rómában laknak, jöjjenek bár különböző háttérből és tartományból, hivatalosak ezekre az eseményekre, így Kurzakov Elek, a szlovák rendtartomány tagja és a horvát provinciához tartozó Szentmártoni Mihály is. A találkozó helyszíne a Szent Péter tértől száz méterre található Canisio rendház, ahol egyrészt a Szentszéknek dolgozó jezsuiták laknak, másrészt a nyugdíjas jezsuiták otthona. A csoportkép készítésekor az egyik erkélyre mutattak: „Látod az idős jezsuitát, aki épp bemegy? Ő volt Szent Carlo Acutis lelkiatyja.”

Bartók Tibor és Patsch Ferenc a Pápai Gergely Egyetem professzorai. Az intézményben a világ minden tájáról mintegy kétezer hallgató tanul. Kővágó András az első, Bárczi Domonkos és Hódsági Kristóf a második, Forián-Szabó Miklós a harmadik évét végezte itt filozófiai tanulmányainak ebben a tanévben. Füszfás Pál pedig – jezsuita testvér lévén – filozófiai és teológiai tanulmányainak harmadik évét zárta.

Bárczi Domonkos az egyetemi tanulmányai mellett hetente egyszer egy római plébánián segít. Ilyenkor egyrészt liturgikus feladatai vannak, másrészt hittant tanít a gyerekeknek. Természetesen nem maradhat el a lelki edzés után a test edzése sem, így gyakran passzolják neki az udvaron a foci- és a röplabdát is. Kővágó András is heti rendszerességgel dolgozik ezen a plébánián. A színesen-hangosan kavargó olasz valóságban a mise közben nemcsak liturgikus feladatai vannak egy segítőnek, hanem néha szó szerint utat is kell mutatni a gyerekeknek.

Vízi Elemér a Collegium Germanicum et Hungaricum spirituális vezetője. Ez a kollégium egy németes sziget Róma olasz tengerében. A tanuló rendtagok plébániai szolgálatáról ideérkezve – akik legalább száz olasz gyereknek tartottak misét és foglalkozást – egészen elképesztő kontraszt volt a mediterrán forgatagból belecsöppenni egy szabályokat és időpontokat precízen betartó, németül beszélő közösségbe.

Vértesaljai László veterán motorosa, pontosabban biciklise a római magyar jezsuita jelenlétnek, hiszen előbb 1996 és 2002 között, majd 2014 óta újra ő a mindenkori pápa „magyar hangja”, azaz ő vezeti a Vatikáni Rádió magyar adását. Mivel közvetlenül a Szentszéknek dolgozik, ezért a Canisio rendházban lakik, így ő látta vendégül társait a rendház kertjében, még a brokkolikrémlevest is ő főzte.

Laudato si’ a Colosseum előtt. A fiatal jezsuiták az egyetemre is biciklivel járnak a San Saba-i jezsuita rendházból. Mivel ebben a közösségben két-három évig laknak – a filozófiai tanulmányaik idején – ezért a ház tulajdonában lévő kerékpárokat használják, illetve a macskakövek és az idő által kikezdett járgányokat karban is tartják. Biciklivel Róma ugyan nem veszélytelen, de különleges élményt ad.

A közösségi est egy imával indult a rendház kápolnájában. A sokfelé szóródott jezsuiták Rómában is a magyarországihoz hasonló munkatempót diktálnak, így sajnos nem ért mindenki ide a közös imára. Azonban az est folyamán végül mindenki megérkezett. A Canisio kertjében van egy kerti konyha, itt gyűltek össze a magyarok. Fiatalok és idősek jól megértik egymást, örülnek a másiknak, hiszen ritkán tudnak ilyen körben találkozni. Ima után kötetlen beszélgetés következett, majd amikor mindenki megérkezett, körbeültek és megosztották egymással az elmúlt időszak mozgásait, örömeit és nehézségeit. A beszélgetés után pedig a házigazda, Vértesaljai László levese, valamint a fiatalok által hozott hidegtál és császármorzsa elfogyasztásával a közös étkezésnek is megadták a módját – csak úgy olaszosan. Az est zárultával ki-ki hazatért a maga közösségébe, hogy megújult lendülettel folytassa a Társaságtól kapott küldetését.

A cikk nyomtatott változata a magyar jezsuita provincia lapja, a M.I.N.D. 2026. nyári számában jelenik meg nyomtatásban, forrás: Jezsuiták

MEGOSZTÁS