A Katolikus Magyar Bibliatársulat szervezésében Marosvásárhelyen került sor a Grund decemberi találkozójára. A fiatalok Gyimesközéplokról, Csíkszentdomokosról, Csíkmadarasról, Marosvásárhelyről és környékéről érkeztek. A találkozás ismerkedéssel, bemutatkozással kezdődött.
A Dixit-kártya segítségével elmesélték, ki hogyan van jelen, mit vár a tábortól: megnyugvást, kikapcsolódást vagy éppen az Istennel való találkozást. Sokan a táborba egymásért, a találkozásért, a közösségért jönnek, mások pedig a hétköznapok fáradalmait akarják picit elfelejteni, kiszakadni a napi rutinból, és a Lélekre figyelni. Este egy sétával zárták a napot a marosvásárhelyi karácsonyi vásárban.
Szombaton délelőtt egy igazán érdekes szentírási részt olvastak, a szamariai asszony történetét (Jn 4, 1–30). Az evangéliumi rész egy mély felismerést és megtérést mutat be. A nő nem tudta, hogy az, aki tőle vizet kért, valójában a Messiás. Akkoriban a szamáriai nők nem állhattak szóba a zsidókkal. Jézus mégis vizet kért a nőtől, és a nő beszédbe elegyedett vele. Jézus nem ítélte el őt, alázatos volt, és vizet kért tőle. Ismerte a nő múltját, és meg akarta téríteni. Az élő vizet ajánlotta fel neki. A szamariai asszony pedig megtért. Felismerte, hogy az, aki tőle vizet kér, nem csak egy ember, és nem is csak egy próféta, hanem ő maga a Messiás.
Számunkra mi az élő víz? Tudjuk, hogy a lelkünknek sokszor erre a vízre van szüksége? Felismerjük? Sokszor Isten egy ilyen szomjas zsidó képében jelenhet meg. Kérdés: felismerjük-e őt? Ezeken a kérdéseken elmélkedtünk. Mindenki elmondta, hogy őt hogyan szólítja meg a rész. Mennyire fontos számára az élő víz, melyet Isten kínál számára, és hol talál rá.
Mindenki egy valódi felismeréssel távozott. Rájöttünk, a lelkünk Isten szeretetére szomjazik. Az estét a vár udvarán egy sétával, s majd színes esttel zártuk.
Másnap meditáción vettünk részt. A kép, amelyet néztünk, a szamariai nőt és Jézust ábrázolta. A nő kétségbeesetten a sötét és mély kútba tekintett. Egyedül érezte magát. Sokszor nem vesszük észre, hogy a mélységeinkben, a „víz tükrében” ott van a jó Isten. A nő mellett is ott volt. A nehézségekben egyszerűen nem tűnt fel neki, hogy akármilyen mély és sötét a kút, ott van vele a Messiás. Sokszor mi is így vagyunk. A hétköznapok, a viták, a különböző akadályok annyira sötétek, fárasztóak, időnként kilátástalanok, hogy nem vesszük észre, hogy Isten velünk van. Arra szomjazik, hogy felismerjük őt. Ez az elmélkedés rávezetett arra, hogy megértsük: mindig velünk van Isten.
A nap kiértékelővel zárult. Jó volt hallani, hogy az újak is úgy érzik, tényleg megérte együtt lenni, és máskor is biztosan jönni fognak. A Grund összetartozást jelent, találkozást Istennel.
Forrás: KMB / Ferencz Antónia
