A Gólyatükör interjúsorozat célja, hogy bemutassa azokat a kolozsvári egyetemistákat, akik néhány éve még a pályaválasztás előtt álltak, ma pedig már egy új városban, új közegben alakítják jövőjüket. Ez alkalommal KATONA BOGLÁRKA ANITA mesél arról, hogyan élte meg azt, hogy másodszor is belevágott az egyetemi életbe: ezúttal a didaktikai teológia szak hallgatójaként osztja meg velünk gondolatait, érzéseit.
Kérlek, röviden mutatkozz be!
Katona Boglárka Anita vagyok, lánykori nevem Burja. Házas vagyok két éve. Szatmár megye egy kis településén, a magyar–román–ukrán határhoz közeli Csedregen nevelkedtem. Általános iskolai tanulmányaimat a szülőfalumban, líceumi tanulmányaimat Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban végeztem. Jelenleg Szatmárnémetiben élek.
Mielőtt megkezdted volna teológiai tanulmányaidat a Földrajz Karának hallgatója voltál. Miért választottad ezt a szakirányt?
Érettségi után valóban a BBTE Földrajz Karán tanultam, területfejlesztés szakon. 2017-2020 között végeztem az alapképzést. 2020-2022 között végeztem el a mesterképzést, turizmus és területi fejlődés szakon. Ezt azért választottam, mert szeretek kirándulni és turistaként járni a világban. Szerettem volna jobban megismerni a világot, meghódítani. Jobban belelátni ennek az összetevőibe. Például az ősrobbanás elméletébe. Tanulmányaim során közelebb kerültem a környezethez, amelyben élünk. Úgy gondolom, hogy emberként elfogadhatatlan nem tudni hogyan váltakoznak a nappalok, az éjszakák. A Föld és a különböző bolygók hogyan változnak mert ezen élünk. Számomra nagyon fontos volt, hogy választ kapjak ezekre a kérdésekre. Főleg serdülőkorom után, huszonévesen.
Földrajz szakon végeztél, majd úgy döntöttél, hogy a didaktikai teológia képzésre is jelentkezel. Mi indított arra, hogy a két év kihagyás után a munka mellett elkezdj teológiát tanulni?
Úgy éreztem mesterképzés után, hogy tudományos szempontból válaszokat kaptam a kérdéseimre. Lelki, spirituális szempontból főleg az istenkapcsolatom terén azonban még mindig számos kérdésem maradt. Tudományos tekintetben rengeteget kaptam. Számos statisztikai adatot dolgoztunk fel, elemeztünk. Hiányt éreztem. Két éven át kerestem az utamat. Bolyongtam a világban. Felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon melyik területre tudnék elhelyezkedni. Ekkor jöttem rá, hogy szükségem van még egy ,,kapaszkodó” egyetemre, ahol elmélyíthetem az istenkapcsolatomat. Ezenkívül tudást szerezhetek az egyházról (kialakulásáról, tanításáról, hierarchiájáról) valamint a Szentírásról. Meglátásom szerint így jobban meg tudom érteni az istenkapcsolatomat, hogy miért voltak olyan periódusok, amikor teljesen elhagyatottnak éreztem magam. Megingott a hitem. Belegondoltam, mi van akkor, ha Isten mégsem létezik. Ezekre mind választ szerettem volna kapni.
Hogyan jellemzed a saját istenkapcsolatodat?
Amint említettem, volt olyan periódus az életemben, amikor nagyon ellenségesnek gondoltam Istent. Meg voltam győződve, hogy ő nem is létezik. Nem tudtam elfogadni, hogy miért engedte meg az életemben bekövetkezett negatív eseményeket. Nagyon sokat rágódtam ezen. Egészen addig a meghatározó eseményig, ami által jobban kiteljesedett az istenkapcsolatom. Megértettem, hogy nincs jogom ahhoz, hogy megkérdőjelezzem őt. Ő az, aki megalkotott, ő van mellettem a nap minden pillanatában. Az istenkapcsolatom elmélyülésében kiemelkedő szerepet játszottak a közösségi találkozók, vallásos rendezvények, a helyi egyházközségben ünnepek alkalmával előadott színdarabok. A felkészülés során közösen megbeszéltük, megértettük, boncolgattuk a hittel kapcsolatos témákat. Úgy éreztem mintha Isten ott lett volna háttérben, amikor letértem volna az útról. Ő volt az, aki megmutatta a helyes irányt, és azt mondta, itt választ kaphatsz a kérdéseidre.
A kóruspróbákon, közösségi alkalmakon kívül volt-e még más olyan esemény, amely gyújtópontként szolgált az istenkapcsolatod megélésében?
Kolozsváron a ferencesek sok bátorítást adtak az istenkapcsolatom megéléséhez. Egészen pontosan a tízparancsolatról szóló katekézis (Tíz szó, amely szabaddá tesz, katekézissorozat – szerk. megj.) elvégzése járult ehhez jelentősen hozzá. Ehhez később a párom is csatlakozott. Ezt követően a Nyisd ki a szemed katekézissorozatot is sikeresen el tudtuk végezni. Ez akkor volt, amikor már hazaköltöztünk Szatmárra. Hétvégente visszatértünk mindig Kolozsvárra. Hatalmas lelki feltöltődést, élményt adott nekünk. Az ott elhangzott tanításokat nagy mértékben gyakorlatba tudtuk ültetni. Kiemelem a napi evangélium olvasást. Ekkor nem csupán elolvassuk az adott szentírási részt, hanem feltesszük a kérdést, hogy Jézus ma mit üzen nekem ezen a szövegrészleten keresztül. Minden embernek vannak olyan napjai, amelyek kicsit nehezebbek, amikor nem találja a helyét. Számunkra nagyon sokat ad az evangélium olvasása, hiszen Isten ezáltal is üzen az ilyen napokra valamit. Ezenkívül kiemelten fontos számunkra a hála ima. Minden este elmondjuk egymásnak, hogy aznap éppen miért vagyunk hálásak. Van, amikor hálát adunk a negatívumokért is. Lehet, hogy Isten ezáltal akart megóvni valamitől. Jelek által üzen nekünk. Számunkra ez az ima rituálészerű.
2017-ben tizenkilenc éves gólyaként érkeztél Kolozsvárra. Látsz-e különbséget a város akkori és mostani arculata között?
Igen, természetesen. Főleg ott látok különbséget, hogy akkor ,,kicsapongó” kolozsvári egyetemistaként nehéz volt elmennem kolostorba ferences, vallásos programra. Inkább a bulizás, szórakozás, a sokszínű programok, fesztiválok vonzottak. Amikor viszont már három különböző helyről kaptam meghívást a ferencesekhez, akkor tudtam, hogy ott van valami. Ebben rejlik valami. Nagyon hálás vagyok ezekért az impulzusokért. Ennek hatására elmentem a katekézisre. Éreztem, hogy ott a helyem és erre van szükségem. Mostani szemmel nézve ha a ferencesekre kellene tekintenem, akkor érettebb fejjel nézem őket. Egyetem után kikerültem az életbe, ahol tapasztalatok, behatások sokasága ért nap mind nap. Tapasztalataim alapján most máshogyan tekintek a katekézisre. Ez egy nagyon felszabadító élmény volt. Minden fiatalt buzdítok arra, hogy vegyen részt a Tíz szó katekézisen. Ne hagyják ezt a nagyon jó lehetőséget elenyészni.
A mostani elsőéves szaktársaid köztünk és közted pár évnyi korkülönbség van. Ezt te érzékeled-e, ha igen hogyan?
Engem nem zavar a korkülönbség. Nagyon sokszor észre sem veszem. Inkább a programok terén érzem. Például akkor ha ti részt vesztek egy programon, amit én már átéltem. Az én időszakom lejárt. Most ti vagytok soron. Árpád szaktársunkra, aki szintén dolgozó, családos ember úgy tekintek, mintha mi egy cipőben járnánk. Hiszen dolgozó, tapasztalt emberek vagyunk. Ti pedig még azok, akik fejlődtök, szeretnétek kipróbálni dolgokat, bulizni, stb. Mi pedig ezt már megéltük.
Dolgozó és családos ember vagy. Hogyan tudod összehangolni ezt az élethelyzetet az egyetemi tanulmányokkal?
Nehéz, viszont nagyon szép. Eddig munkahelyen is teljesítenem kellett. Úgy gondolom, hogy egy ,,hármas rendszer” köré szerveződött az életem. Ezeket mind áthatotta természetesen az istenkapcsolat is. Az új tudományterületek megismerése nagyon sokban gazdagítja az életemet, mint például a filozófia. Az órán elhangzottakról mesélek a páromnak is, de a tanóráimra is sikerült egy-két főbb gondolatot beépítenem. Ezek által voltam jelen. Úgy érzem, hogy több lehetőséget ad. Nagyon jó, amikor a férjem hazajön, és tudok neki mesélni. A filozófiaórán elhangzott viták bennünk számos kérdést vetnek fel, új témaköröket ismerünk meg. Nagyon örülök annak, hogy több helyen tevékenykedem, így több helyről érnek impulzusok.
Tapasztalataid alapján milyen kihívásokkal néz szembe egy pályakezdő pedagógus tapasztalataid alapján?
Amit én problémaként éltem meg az, hogy kevés a helyek száma. Főleg itt Szatmár megyében. Szatmárnémetiben még kevesebb. Ha az óraszám nem jön ki egy intézményben, akkor még nehezebb. Nagyok távolságok és közlekedési nehézségek is akadnak.
Mi tesz valakit jó pedagógussá?
Szerintem nem attól jó pedagógus valaki, hogy megfelelő tudással rendelkezik s ezt a tudást képes átadni. Emellett még sok más alapvető műveltségi területet is érintenie kell. Egy tanár nem csak a saját szakterületére összpontosítva kell tudjon tanítani és differenciálni. Sok más tudományterületet ismernie kell. Egy jó pedagógus nagyon változatos, tág látókörrel kell rendelkezzen. Az eddigi tapasztalataim alapján sok tanár, tanító nagyon korlátozottnak érzi magát. Úgy tekintenek magukra, hogy nekik csak az ő szakterületükre kell összpontosítaniuk. Ez nem így van. Így nem tudunk az életre nevelni. Az Európai Unió jogszabályai is hangsúlyozzák, hogy az életre kell nevelnünk. Neked nem csak a különböző tantárgyakra kell megtanítanod a gyermeket. Véleményem szerint ez rendkívül vitatható téma.
Az életre nevelésnek része a hitre való nevelés is. Általa teljesen más szemszögből tudjuk a szemlélni a világ eseményeit. Amióta teológiát tanulsz miben változtatta meg az istenkapcsolatodat, mindennapjaidat?
Számomra nagyon sok gyakorlati tudást, tapasztalatot adott a teológia. Főleg a szemináriumi dolgozatok elkészítése során, hiszen könyveket kellett kivennem a könyvtárakból, szakirodalmat kellett keresnem. Felkerestem könyvtárakat, hogy bizonyos a témákban tudnának-e segíteni nekem. Mély nyomot hagyott bennem a második félév során a keresztény filozófia vizsgára való felkészülés. Ennek során elolvastam Philip C. Almond: Élet a halál után, A túlvilág rövid története című művét. Ez a könyv kikristályosította számomra, hogy mit jelent a halál. Mi vár ránk odaát. Nagyon sok gyakorlati tudást kaptam. Újszövetségből (Bevezetés az Újszövetségbe tantárgy – szerk. megj.) például Gnilka könyve (Joachim Gnilka: A Názáreti Jézus, Üzenet és történelem – szerk. megj.) által nagyszerűen elmélyültem abban, hogy Jézus milyen életet élt. Ilyen tudást azelőtt nem tudtam honnan szerezni. A másik dolog pedig a szakmai gyakorlat ideje alatt rengeteg kézzel fogható információkat kaptam Szatmár megyéből, ami az egyházmegyére vonatkozik. Megismertem az egyházmegye adminisztrációját. Ezt is tovább tudom vinni az életemben. Például az anyakönyvi kivonatokkal kapcsolatban. Nagyon örültem, hogy a püspökségnél végezhettem a gyakorlatomat. Többet tanultam, többet tudok majd tovább adni.
Pedagógusként hogyan próbálod bevinni az istenhitet, vallásosságot az iskolai tanórákba?
Vallásos közegben nevelkedtem. Otthon is, táborokban is jelen volt a vallásosság. A Kölcseyben kivételes vallástanárnőm volt, aki legjobb tudása szerint nevelt és tanított minket. Annak ellenére, hogy nem egyházi iskolában tanítok, úgy gondolom, hogy egy tanítónak át kell adnia a gyermekeknek olyan értékeket, amiket otthon nem kapnak meg. Periférián, szórványban dolgozó tanítóként nehéz a tananyagot is összehangolni, emellett felzárkóztatni a tanulókat, olyan dolgokkal, amiket otthon nem kapnak meg. Ők meleg ételt kapnak minden nap az iskolában. Mindig azzal kezdjük az étkezést, hogy imádkozunk. Hálát adunk Istennek az ételért. Sokszor hoztam fel nekik, hogy Afrikában hét percenként hal meg egy gyermek, mert nincs mit ennie. Számukra ez nagyon megdöbbentő tény volt. Napról napra egyre hálásabbak lettek az ételért. Az egyik tartóoszlopa a hitre való nevelésnek az evés előtti imádság. Ezenkívül beépítettem a napi eseményekért való a hálaadást is. Ehhez tanultunk egy rövid imát, amit minden iskolai nap végén elmondunk. Volt, amikor angolórájuk volt, én egy órával előtte már hazamentem, hiszen az angolt nem én tartom. Akkor ők maguktól már elmondták ezt az imádságot. Nagyon értékformáló, amit a tanító példaként mutat, amivel ösztönzi őket, üzen nekik. Mindez beléjük ivódik, mint egy szivacsba. Jó volt látni, hogy nyomot hagytam az életükben. Az utolsó találkozás alkalmával nagyon elérzékenyültem. Hozzám nőttek a gyerekek. Az utolsó gondolatuk az volt, hogy megkérdezték, jövőre nem tanulhatnánk-e együtt.
Családos, dolgozó ember vagy. Ebben a nagyon zsúfolt életvitelben mi az, ami feltölt téged?
Egyedüli élményként említeném azt, amikor Kolozsváron tudtam tartózkodni az őszi vagy februári vakációk ideje alatt. Ekkor sikerült kicsit jobban megismerkednem a csoporttársaimmal. Tudtunk kicsit beszélgetni. A hétfői kari szentmisék felejthetetlenek voltak. Nem sokszor tudtam sajnos részt venni rajtuk, de az a kettő-három sok istenélményt adott. Hálát adok értük. Számomra a karunk kápolnája egy kiemelkedően szakrális, szent hely.
Otthonról milyen vallásos hagyományokat hozol?
Görögkatolikus vagyok. A falunk görögkatolikus temploma az otthonomtól két percre volt. Nagyon sok szentmisén, májusi ájtatosságon vettem részt. A templom olyan volt számomra, mint egy forrás, ahol lelkileg jól tudok lakni. Kezdetben nagyon vonzó számomra a negyvennapos böjt, ami számunkra szent. Mind a mai napig tartom, mert édesapám is megtartotta. Minket erre bátorított. Sokszor ösztönzött édesapám, hogy menjünk, és vegyünk részt a szentmiséken, az egyházközség életében legyünk aktívak. Volt, amikor a kórus tevékenységébe is bekapcsolódtunk, énekeltünk házasságkötéseken is. Számomra ez nagyon sokat adott. Ezenkívül otthonról hozom a vallás és Isten iránti érdeklődésemet is. Édesanyámtól tanultam, hogy Istenre úgy tekintünk, mint arra, aki mindig velünk van és megsegít minket. Ő azt mondta, hogy akárhová is megyek az életben, mindig csak három dologért adjak hálát: Szent Antal, Szent József és Szűz Mária közbenjárásáért. Bármilyen vizsga vagy nehézség lenne az életemben, érzem, hogy egy őrangyal mellettem van.
Említetted, hogy görögkatolikus vagy. Miért éppen a Római Katolikus Teológia Karra jelentkeztél?
Idővel szeretném a görögkatolikus egyház területén is bővíteni a tudomásomat, ismereteimet. Az első szakom elvégzésekor csak római katolikus közösségbe jártam. A görögkatolikus hitélet Kolozsváron kizárólag román nyelvű, azt nem éreztem magaménak. A római katolikus jobban foglalkoztatott, szerettem volna jobban megismerni.
A férjed római katolikus, hogyan élitek meg a különbségeket?
Számunkra ez sohasem jelentett problémát vagy konfliktust. A párom mindig nagyon megértő volt. Azt mondta, ha ki szeretnék teljesedni a vallásomban, akkor akár a gyerekünket is keresztelhetjük görögkatolikusnak. Legyen ez az én felelősségem, mert én vagyok a vallásosabb fél a családban, ezért a gyermek valószínűleg többet fog velem járni a közösségbe. Közös megegyezések alapján járunk templomba. Neki kevésbé tetszik a görögkatolikus szertartás az énekek miatt. Nekem semmi problémám nincs a római katolikus szertartással. Megbékéltünk, nincs probléma ezzel. A kettő kiegészíti egymást.
Hol látod magadat tíz év múlva?
Két vagy három gyermekes családanya leszek akkorra. Szerintem tanár leszek, aki több tantárgyat tanít. Páromnak sikerül majd beindítania a magán vállalkozását és így haladunk a közös életutunkon.
Melyik a kedvenc bibliai idézeted?
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa (Mt 5,3). A kolozsvári ferenceseknél vált személyessé számomra ez a gondolat. Nagyon sokszor felvetődik bennem, hogy a szentírás mit akar ezzel üzenni. Lehet, hogy lelkileg most nem vagy jól, mert valami negatív történt az életedben. Mégis boldog lehetsz, ha hiszel és követed Istent. Ez áthatotta az életemet. Mindig biztatást ad ez a gondolat. Boldog lehetek annak ellenére, még ha most nem is érzem jól magam.
Mit mondanál Jézusnak, ha találkoznátok?
Nagyon hálás lennék neki azért, akivé váltam. Annak ellenére, hogy sokszor hátat fordítottam neki. Tudom, hogy mindig velem lesz azon az úton, amelyen elindultam. Nagyon hálás lennék minden jóért és rosszért, amit eddig adott.
Kérdezett: Major Barna-Péter
Az interjú megjelent a Vasárnap hetilap 2025/35. számában.
