A harmadik nap: Dofteánáról Úzvölgyébe
Május huszadikán, szerdán reggel, az ágyban, párnák között töltött éjszaka után ismét csak nehezen ment Máriecska Virágecskái számára a korai ébredés, felkelés. Ráadásul a közelben álló fejedelmi kastély meglátogatásának nagyon csábító lehetőségével is éltek a zarándokok, így aztán az útnak indulás egy kicsit késett.
A spontán kerülők, hogy lehetőleg ne haladjon főúton a csapat, mert az autóforgalom és a gyalogos zarándoklat nem barátok, a nap folyamán további késéseket eredményeztek a tervezetthez képest…
Dél elmúlt, amikor a csoport még mindig Dormánfalva belterületén mozgott, így aztán adódott az újabb lehetőség, hogy étteremben ebédeljenek jó meleg ételt, aminek bevállalását a hűvös időjárás is elősegítette. A vége az lett, hogy miközben meseszép tájon, az úzvölgyi víztározó gyűjtőtó mellett gyalogolt a csoport és a szentolvasó közös imádkozása, a pünkösdi, illetve Mária-énekek éneklése fenntartotta a jó, búcsúba tartó zarándok-hangulatot, közben azért egyre erősebben érvényesült már a fáradás, a testi fájdalom…
Egyre gyakrabban kellett pihenőket tartani, egyre hosszabbakat. Időnként az eső is esett.
Végül nagyon késői órában, este tíz óra után érkezett meg a nagyon nyúzott társaság az úzvölgyi menedékházhoz, ahol az aznapi szálláson az autós segítők által elkészített finom vacsora várt rájuk.
A nehéz este nyomott hangulata itt azért aztán csak feloldódott végül és a virágecskák a következő napra vonatkozó szép reményekkel tértek nyugovóra, amiért zarándoki hálaimák tucatjai járnak a csíkszentmártoni közbirtokosságnak, és a ház gondnokainak, akik ezt lehetővé tették!
A negyedik nap: Úzvölgyéből Csinódba
Huszonegyedikén, csütörtök reggel még mindig esett az eső. Így szükségessé vált a napi útigúnya és kishátizsákba pakolandó dolgok valamelyes újratervezése, de már megmutatkozott a többnapi rutin: gyors kávéfőzés és reggelizés mellett viszonylag operatívan elkészült a társaság és tíz óra tájban már a honvédtemetőben zajlott a csendes, de méltó megemlékezés, ének, ima.
Továbbhaladva fölfele a völgyön a zarándokok természetesen most is megálltak a huszonnégy halálos áldozatot követelő rettenetes baleset emlékére állított keresztnél is, ahol 1988-ban mezőgazdasági szezonmunkára induló csángómagyar fiatalok és idősebb kísérőik az Úz patak vizében lelték halálukat, amikor az őket szállító teherautó lecsúszott az útról és felborult. Később elállt az eső és a kellemes hűvösben vidáman folytatódott aztán a gyaloglás, ezúttal mindvégig felfele.
Ez a szakasz nem volt nagyon hosszú, így időben, még napvilágnál elért a csapat a napi úticélhoz, a babát váró boldogasszony csodatévő kápolnája szomszédságában álló szálláshelyre, ahol a csoport veteránjainak kedves barátai várták őket, hagyományos vendéglátással, ami ennyi megpróbáltatás után különösen értékes és jól esik! A vacsoraasztal mellett hamar eluralkodott a jókedv, ének és zene
A gyalogosokat autón követő Csoma Gergely szobrász, fotográfus, a moldvai magyar nyelvű oktatás nagy öregje beszélt Lakatos Demeter szabófalvi költő munkásságáról, szavalta verseit, majd Kilián Imre kobzos énekmondó vezetésével a késő estébe nyúló éneklés következett, a nevezett költő megzenésített verseivel, népdalokkal.
Egyetlen nap van még hátra, ha az Úristen és a Máriecska továbbra is vigyáz az útonlévőkre, és megsegíti, hogy vállalásukat teljesíthessék, pénteken ebben az órában már ott fognak térdelni, a hála és öröm könnyeivel a szemükben, a Napba Öltözött Boldogasszony lábainál!
