Boldog Karl Leisner

Boldog Karl Leisner liturgikus emléknapja augusztus 12-én van. 1915. február 28-án született az észak-rajna–vesztfáliai Rees településen. Az 1930-as évek közepén a münsteri egyházmegye szeminaristája volt, igyekezett a katolikus hallgatókat csoportokba szervezni, hogy közösen beszélgessenek és kikapcsolódjanak. A tizenéveseket táborozni vitte Belgiumba és Hollandiába, hogy szabadon beszélgethessenek arról az ellentétről, ami Hitler eszméi és az egyház tanítása között fennáll. A kormány Leisnert hat hónapra mezőgazdasági munkaszolgálatra kötelezte. Annak ellenére, hogy a nácik megtiltották hogy munkatársai körében vallásos tevékenységet folytasson, megszervezte számukra a vasárnapi szentmiséket. Amikor erre a hatalom rájött, a Gestapo veszélyes személynek nyilvánította, és otthonában házkutatást tartottak, amelynek során elvitték az összes naplóját és iratát, valamint könyveinek nagy részét. Mivel ezeket a dokumentumokat megőrizték, így az utókor számára is megmaradtak mindezek. Teológiai tanulmányainak vége felé Karl Leisnert tuberkulózissal diagnosztizálták, és bár 1939-ben diakónussá szentelték, de betegsége miatt azt az évet egy hegyi szanatóriumban töltötte. Miután részben felépült, Hitler kritizálásáért bebörtönözték, raboskodott Freiburgban, Mannheimban, Sachsenhausenben, majd 1941. december 14-én a dachaui koncentrációs táborba szállították. Tuberkulózisa egyre súlyosbodott, ezért a hírhedt dachaui gyengélkedőn helyezték el, ahol a betegeket gyakran orvosi kísérletekhez is felhasználták. Leisner mindennek ellenére elintézte, hogy titokban elhozzák neki az Eucharisztiát. 1944.  december 17-én Gabriel Piquet francia püspök, aki a helyi vallási elöljárók segítségével jutott be a táborba, titokban pappá szentelte. Utána annyira beteg volt, hogy egy héttel el kellett halasztania az első és egyetlen szentmiséjét. Amikor 1945 áprilisában felszabadították Dachaut, szanatóriumba került, de néhány hónappal később, augusztus 12-én elhunyt.

Amikor II. János Pál pápa 1996. június 23-án Berlinben vértanúvá nyilvánította, a boldoggáavatási szentmisét abban a hatalmas stadionban celebrálta, amelyet Hitler építtetett az 1936-os berlini olimpiai játékokra. Ebben az arénában, amelyet gyakran használtak a náci megashow-khoz, II. János Pál elítélte a rasszizmust és a nácizmus „abszolút kegyetlenségét”, amelyet oly gyakran demonstrált a horogkereszt árnyékában.