Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá.
Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre.
A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt. (Mk 3,13–19)
Gondolat
Magához hívta, akiket kiválasztott és hatalmat adott nekik, „kompetenciát” arra a feladatra, amellyel megbízta őket. Ezzel elkezdődött a felkészülés a misszióra, amiben ki is próbálják magukat az apostolok, a későbbiekben olvassuk, ahogyan lelkesen beszámolnak Jézusnak mindarról, amit tapasztaltak.
De mire is választotta ki őket? A sorrendben az első – s talán nem is véletlenül – az, hogy „vele tartsanak”. Valójában ebből forrásozik az összes többi feladat, igyekezet, ténykedés, az igehirdetés és a gyógyítások.
A mai apostoloknak is, minden követőjének ez az elsődleges feladata: hogy vele tartson. Hogy vele nézzen önmagára és másokra, a világra, és hogy abban felismerje a feladatát. S amit felismert, azt meg is cselekedje…
Vele tartok?
