A szeretet a mérték

0
806
Illusztráció: RomKat archívuma

Idén lesz 375. évfordulója Kalazanci Szent József halálának, aki piarista rend alapítója, és 175. éve annak, hogy megszületett Boldog Celestina Donati, a piarista nővérek kongregációjának alapítója.

A két alapító lelkisége szorosan összefonódik. Mindazt, amit az Isten megváltó szeretete megszületni és növekedni bátorított Kalazancius szívében, új hajtást hozott Celestina anya lelkében. Mindkét rendalapító hittel követte Jézust, és tevékeny szeretettel élte a mindennapokat. Pont olyan életet éltek, mint bármelyikünk. Isten az élet hétköznapjaiban ragadta magával őket, és vitte egészen az életszentségig. Az élet iskolájában a következő tantárgyak voltak embert próbálóak: az egyre bátrabb és nagylelkűbb ráhagyatkozás az isteni gondviselésre, az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus szeretete, Szűz Mária követése, mindinkább egyszerűségben, végtelen szeretetben és egyre gyarapodó alázatosságban élni, közösségvállalás a szegényekkel, nyitottság az evangelizálásra. Csupa olyan tantárgy, ami a mi képzésünket is segíti. Következzék mindkét piarista szerzetestől egy-egy gondolat, amelyek tapasztalataik nyomán születtek.

Ha Istent akarjuk egyre jobban megismerni, a szeretettel fogunk találkozni. De nem könnyed, játékos bevezetés formájában, hanem csupa nagybetűs alapfogalomként. Isten előbb szeretett minket, és annyira, hogy Fiát adta értünk, s a húsvét minden megélt misztériuma arról beszél, attól fénylik és zengi hangjait, hogy Jézus értünk is vállalta a szenvedést és a kereszthalált, találkoztunk vele, amikor a sírhoz siettünk, és most tőlünk kérdezi: szeretsz-e engem. Nincs más, amire jobban vágyunk, mint hogy szeressenek bennünket és mi is szeressünk. Kielégíthetetlen ez a vágyakozás bennünk. Ez a tapasztalat az egyik legkézenfekvőbb módon mutatja meg, hogy nem csak közünk van Isten végtelenségéhez, hanem magunkban hordozzuk azt. Isten képes megszámlálhatatlan módon és túláradóan kielégíteni szeretet utáni sóvárgásunkat.

Celestina anya a következőképpen fogalmaz: „A szeretet egyben a mérték is, minél jobban szeret a szív, annál többet kap inni az isteni forrásból.” Minden egyes élethelyzet meghívás arra, hogy találkozzam a szeretettel és megéljem azt. Ehhez imádkozni kell, mert így elsajátíthatom azt a legjobb hozzáállást, aminek a segítségével megtapasztalhatom Isten felém áradó feltétel nélküli szeretetét, és utat tudok engedni neki, hogy az rajtam átszűrődve és készségességemen megsokszorozódva másokhoz is utat találjon. Már a világ születése óta árad felém ez a szeretet, s ma sem hagy magamra egyetlen pillanatra sem. A nap minden órája, valamennyi beszélgetés, aminek részese vagyok, az összes tevékenység, amit végzek, közelebb visz az isteni forráshoz, amelyből a szeretetem táplálkozik.

A teremtő Isten munkatársának lenni nem csupán szófordulat, s emberpróbáló megtapasztalni magunkon a teremtés erejét, amelyet szívünkkel, akaratunkkal, értelmünkkel irányíthatunk, vagy engedhetjük, hogy anélkül, hogy bármilyen hatást kiváltott volna, tovaillanjon. Különösen jól megfigyelhető alakító ereje azokban a helyzetekben, amelyek számunkra terhesek, túl fáradtak vagy kedvetlenek vagyunk egy kis figyelemre, jó szóra, hogy megtegyünk valamit, amire másnak szüksége van. A leghétköznapibb helyzetekben is, ha engedjük, Isten minden körülményt elcsendesít, lelassít, hogy tisztán lássuk, hányféleképpen szerethetünk, hogy legyen elég időnk összeszedni annyi erőt, ami a megtételéhez, kifejezéséhez szükséges. Amikor akárcsak egy szikrányi együttműködésünk csiholódik a szeretet áradásának hatására, s kattogva, zörögve, sírva megtesszük, amire a Szeretet sarkall, akkor alakítunk a világ mértékbeosztásán, s mindaz a mértéktelen kegyelem, ami ugyan a világra hullik, de a megváltott világ mai napjára talán még alig cseppent egyet-egyet, mostantól kezdve már egy nagyságrenddel nagyobb nyíláson át érkezik közénk.

Kalazanci Szent József mondata továbbvisz a hit és szeretet lélekre gyakorolt hatásaitól a tettekig: „Aki imádkozik, jól teszi, de aki tesz valamit a másik javára, az még jobban teszi.” Jakab levelének híres gondolatait fogalmazza meg közérthetően szerzetestársainak, tanítványainak Kalazanci, ami Ábrahámról írva van: Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét (Jak 2,22). Szavaival ő is azt hangsúlyozza, hogy a legegyszerűbb módon, a hozzánk legközelebb álló élethelyzetekben, kapcsolatokban tudunk leginkább Istennel együttműködni, tökéletesedni. Gyakorlatias tanácsával arra az útra hív, amelyen járva megtaláljuk életünk értelmét és célját, és üdvösségünk karnyújtásnyi közelségbe kerül. Higgyünk Istenben és szeressünk, s tegyük azt, amire hitünkön és szeretetünkön át késztetést kapunk.

Útra való kérdések:

  • Mit jelent számomra Isten gndviselése?
  • Volt alkalmam Jézus szemébe nézve válaszolni a kérdésére: szeretsz-e engem?

Tóth Borbála Schp

Az írás megjelent a Vasárnap április 23-i számának forrás rovatában.