Evangélium: Jn 11,1-45
Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Ez a Mária kente meg az Urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár, az ő testvérük volt.
A két leánytestvér megüzente Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.”
Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába?”
A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és te megint odamégy?” Jézus ezt felelte: „Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik el, mert látja a világ világosságát. De aki éjszaka jár, elbotlik, mert hiányzik belőle a világosság.” Ezt mondta, azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt. De én megyek és fölkeltem.” A tanítványok így szóltak: „Uram, ha elaludt, akkor meggyógyul.” Jézus Lázár haláláról beszélt, ők azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt. És hogy nem voltam ott, örömömre szolgál miattatok, hogy higgyetek. Most azonban induljunk hozzá!”
Tamás, akinek Iker volt a mellékneve, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk, és haljunk meg mi is vele együtt!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra (fél óra járásnyira). Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: ,Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!”E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon!”A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Lázár feltámasztásának fő üzenete Jézus győzelme a halál felett, és hogy Isten adja az életet. Jézus legközelebbi barátai az esemény főszereplői: Lázár, Mária és Márta, akikhez Jeruzsálembe indulva mindig betért, és elidőzött náluk. Egyikük beteg, de Jézus nem indul rögvest gyógyítására. Tamásból kifakad, hogy miként is gondolhatja Jézus, hogy visszatér Jeruzsálembe, amikor előtte meg akarták kövezni. A tanítványok azt hiszik, Jézus a halálba megy, és azt sem értik pontosan, hogy miről beszél. Elaludt? Hát akkor meggyógyul. De Jézus a haláláról beszél. Kivár, és csak akkorra ér Betániába, mire Lázár már negyednaposan fekszik a sírban.
Jézus meg akarja tapasztalni a gyászt. Mélyen megrendül látva Máriát és a zsidókat. Fontos ezt látnunk! Nem úgy akarja feltámasztani Lázárt, hogy közben ő maga ne lépett volna bele a veszteség fájdalmába, és ne rendült volna meg zsigerei mélyén azokat látván, akik siratták Lázárt. Nem akarja egyből feloldani a fájdalmat, hanem képes mellettük maradni a gyászukban. Nem azért, hogy hosszabbítsa szenvedésüket, hanem azért, hogy kifejezze, emberségében mennyire megéli mindazt, amin mi veszteségeinkben keresztülmegyünk.
Jézus hálát ad az Atyának, és egyedül itt hangosan imádkozik, mielőtt csodát visz végbe. Elveszik a követ a sír elől. Lázárt kiparancsolja a sírból, és a körülötte állókat arra kéri, hogy oldják fel az őt megkötő leplekből. A mai evangélium fő mondanivalója, hogy ahol Jézus jelen van, ott élet van, akkor is, ha a halál látszólag ellentmondana neki. Jézus Márta és Mária hitére alapoz, akik bíznak szavában, hogy ő a feltámadás és az élet: aki benne hisz, még ha meg is hal, élni fog. Ahol Jézus jelen van, ott élet van. Mellette nem kell a sírban ragadnunk, hanem ő kihív minket onnan, és arra bátorít, hogy merjünk élni.
Hol tapasztalom én a halált a hétköznapjaimban? Ahol a fájdalom mélyen átjár engem, és a veszteség kerül figyelmem középpontjába. Odahívhatom Jézust, és engedhetem, hogy mellettem legyen elsősorban azzal, ahogy megrendül mellettem, és együttérez velem. Milyen lenne magamhoz közel engednem Jézust, hogy ne kelljen egyedül vajúdnom a gyászommal? Hogyan hallom az ő szavát, hogy ő a feltámadás és az élet? Milyen az az élet, amit ő ígérni szeretne nekem? Hol szeretném leoldani vagy kérném, hogy oldják le rólam a lepleket, melyek meggátolnak kibontakozásomban, abban, hogy egészséges és teljes életet éljek?
András Csaba SJ
