Negyvenkilenc ország zászlaja alatt kilencezer elvándorló és menekült a Szent Péter-bazilikában
Az elvándorlók és menekültek 104. világnapján Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában tartott szentmisén látta vendégül azt a kilencezer elvándorlót és menekültet, akiket negyvenkilenc ország zászlaja képviselt a bazilika szentélyében. A színes és zenés találkozó Ferenc pápának az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzenete mottója jegyében zajlott: „Befogadni, védelmezni, támogatni és integrálni az elvándorlókat és menekülteket”. A szentatya, bár megértően szólt a kölcsönös félelem jelentkezéséről, megbélyegezte és bűnnek minősítette, ha „félelmek határozzák meg a döntéseinket”.
Szentmisével akartam ünnepelni
Ebben az évben az elvándorlók és menekültek világnapját szentmisével akartam ünnepelni, amire főként benneteket hívtalak meg, elvándorlókat, menekülteket és a menedékjogot kérőket – kezdte beszédét Ferenc pápa. Néhányan nemrég érkeztetek Olaszországba, többen már régóta itt éltek, míg ismét mások az úgynevezett „második generációt” alkotják. Mindnyájatok számára elhangzott az Isten szava ebben a közösségben, ami arra hív bennünket, hogy mélyítsük el azt a különleges meghívást, amivel az Úr fordul külön-külön mindannyiunk felé. Miként azt Sámuellel is tette (vö 1 Sám 3,3b–10.19), ő név szerint szólít meg bennünket mindannyiunkat, és annak a ténynek a tiszteletét kéri tőlünk, hogy mindnyájunkat egyetlennek és megismételhetetlennek teremtett, akik mind különbözünk egymástól és a világtörténelemben egy-egy sajátos szerepet hordozunk – emelte ki a pápa. Az evangéliumban (vö Jn 1,35–42) János két tanítványa azt kérdezi Jézustól: „Hol lakol?” (v. 18), ami megérteti velük, hogy ettől a kérdéstől függ az ítéletük a názáreti Mesterről. Jézus válasza világos: „Jöjjetek, nézzétek meg!” (v. 39), s ez egy személyes találkozásra nyit, mely figyelembe veszi az alkalmas időt a másik befogadására, megismerésére és felismerésére.
Kölcsönös megismerés és kölcsönös tisztelet
Ferenc pápa idézett az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzenetéből: „Minden idegen, aki az ajtónkon kopogtat, alkalom a Jézus Krisztussal való találkozásra, aki azonosul minden kor befogadott vagy elutasított jövevényével (vö Mt 25,35.43).” Az idegen, az elvándorló, a menekült és a menedékjogot kérő számára az új föld minden ajtaja alkalom a Jézussal való találkozásra. Felhívása „Jöjjetek, nézzétek meg!” (v. 39) mindnyájunknak szól, azaz a helyi közösségeknek és a jövevényeknek is. Felhívás ez félelmeink leküzdésére, hogy a másik elé mehessünk, hogy befogadjuk, megismerjük és felismerjük őt. Az alkalom lehetőséget kínál arra, hogy felebaráttá tegyük a másikat, hogy meglássuk hol és miként él. A mai világban az új érkezettek számára a befogadás, a megismerés és felismerés kihívása a befogadó országok törvényeinek, kultúrájának és hagyományainak megismerését és tiszteletét jelenti. Jelenti továbbá a jövő iránti félelmeik és aggodalmaik megismerését. A helyi közösségek számára a befogadás, a megismerés és felismerés előítéletek nélküli megnyílást jelent az új érkezettek különbözőségének gazdagsága előtt, hogy megértsék a bennük rejlő lehetőségeket és reményeiket, miként sérülékenységüket és félelmeiket – hangsúlyozta a pápa.
Befogadás a védelmezés, az előmozdítás és az integrálás tetteivel együtt
A másikkal való igazi találkozás nem áll meg a befogadásnál, hanem elköteleződik a három másik cselekedet terén is, amit kifejtettem az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzenetemben és amelyek: a védelmezés, az előmozdítás és az integrálás – utalt a pápa a már többször elmondott tanítására. A felebaráttal való igazi találkozásban vajon képesek leszünk felismerni Jézus Krisztust, aki azt kéri, hogy fogadjuk be, védelmezzük, támogassuk és integráljuk őt? – tette fel a kérdést a pápa. Ahogy az utolsó ítéletről szóló evangéliumi példabeszéd tanítja nekünk: az Úr volt az, aki éhezett, szomjazott, ruhátlan és fogoly volt, akit egyesek befogadtak, mások pedig nem (vö Mt 25,31–46). Az igazi találkozás Jézus Krisztussal az üdvösség forrása, azé az üdvösségé, amit mindenkinek hirdetni kell és el kell vinni mindenkinek, ahogy András apostol példája mutatja nekünk. András ugyanis, miután felfedte testvérének, Simonnak, hogy „Megtaláltuk a Messiást” (Jn 1,41), Jézushoz vezeti őt, hogy saját maga szerezzen tapasztalatot a találkozásról.
Kételkedni és félni nem bűn, de ne engedjük, hogy ezek a félelmek meghatározzák a magatartásunkat
Nem könnyű belépni mások kultúrájába, sem pedig a tőlünk különböző emberek helyébe érezni magunkat, megérteni gondolataikat és tapasztalataikat. Így aztán gyakran lemondunk a másikkal való találkozásról, és akadályokat emelünk a védelmünkre. A helyi közösségek sokszor félnek attól, hogy az új jövevények megzavarják a megszokott rendjüket, „ellopnak” valamit abból, amit ők fáradsággal felépítettek. De az új jövevények is félnek, félnek a szembesüléstől, az ítélettől, a hátrányos megkülönböztetéstől, a kudarctól. Ezek jogos félelmek, emberi szempontból teljesen érthető kétségek. Kételkedni és félni, nem bűn. De bűn az, ha engedjük, hogy ezek a félelmek meghatározzák a válaszainkat, feltételhez kössék a választásainkat, kompromittálják a tiszteletet és a nagylelkűséget, gyűlöletet és elutasítást tápláljanak. A bűn lemondás a másikkal, az eltérővel, a felebaráttal való találkozásról, ami valójában az Úrral való találkozás kiváltságos lehetősége – emelte ki a pápa.
Tanuljuk meg egymást és az idegent úgy szeretni, ahogy saját magunkat szeretjük
Végül így folytatta: ebből a Jézussal való találkozásból a szegényben, az elvetettben, a menekültben, a menedékjogot kérőben, fakad a mai könyörgésünk. Ez kölcsönös könyörgés: elvándorlók és menekültek imádkoznak a helyi közösségekért, és a helyi közösségek imádkoznak az újonnan jöttekért és a már régóta ott tartózkodó elvándorlókért. A Boldogságos Szűz Mária anyai oltalmába ajánljuk az összes elvándorló és menekült reményét és az őket befogadó közösségek vágyakozásait, azért, hogy a szolgálat és a felebaráti szeretet legfőbb parancsával egyezően tanuljuk meg egymást és az idegent úgy szeretni, ahogy saját magunkat szeretjük – zárta homíliáját Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában tartott szentmise során, amelyet az elvándorlók és menekültek világnapján tartott mintegy kilencezer elvándorló és menekült jelenlétében.
(vl)/Vatikáni Rádió
