„Nem vagyunk árvák, van édesanyánk, Ki a magas mennyekből gondot visel ránk.”
Reggeltől ez az ének jár a fejemben, ezt dúdolgatom. Azt hiszem a rádióban hallottam. Milyen áldott vagyok. Van égi édesanyám is, aki, ha a szülőanyám nincs a közelemben, fogantatásom pillanatától vigyáz rám. Mindig, mindenhol velem van. S milyen hálás vagyok a szüleimért, nagyszüleimért, akik ebben a Mária-tiszteletben neveltek föl. Október a drága Szűz hónapja (akárcsak május). Ebben a két hónapban különösen több figyelmet szentelünk a Szűzanyára, a rózsafüzérre. A természet is ebben a két hónapban, minden pompájávalal Máriát ünnepli.
Emlékszem, gyerekkoromban a zágoni katolikus templomban volt Erzsike néni, aki minden vasárnap szentmise előtt szentolvasót imádkozott. Én ilyenkor nagymamámat és édesanyámat figyeltem. S bár lehet akkor untam, de most is cseng édesanyám hangja a fülemben, amikor a Szűz szülője Istennek imát mondta. Senki nem mondta annyira szépen, mint ő, s most is látom nagymamám összekulcsolt kezeit, ahogy térden állva egy régi, kopott füzetlapról máriás énekeket énekel. Ezek nem voltak benne az imádságos könyvben. Aztán jött az elsőáldozásom, és nagymamámtól fehér, kicsi rózsafüzért kaptam és imádságos könyvet, amik akkor még csak tárgyak voltak a számomra, főleg a rózsafüzér. Azután sok évig kimaradt ez az imamód az életünkből. Mindig volt otthon vagy fölakasztva az autóban, csak nem használtuk.
Hét évvel ezelőtt, a legelső međugorjei utam alkalmával vágytam egy új rózsafüzérre. Ott aztán van választék. Egyik este a sötétben, a földön találtam egyet. Valakinek biztos hiányzott, de nekem igazi csoda volt. Azóta a párnám alatt tartom, s minden este kezembe veszem és használom. Reggel 5 óra 30 perckor imádkozom a rózsafüzért. Hiszem, hogy ha mind az öt tizedet végig imádkozom, bekerülök a közepébe, és teljes védelmet nyújt.
Öt éve melldaganatot diagnosztizáltak nálam. Rá egy évre az egyik orvosnő azt mondta, mindkét mellet azonnal műteni kell. A második orvos Kolozsvárra küldött: biopszia vizsgálatra. Az eredmény: nem rosszindulatú, de meg kell műteni. Nem volt könnyű elfogadni, de végül úgy fogtam föl: küldetésem van a kórházban. Jelentkeztem a műtétre, de az orvos haza küldött. (Ő volt az ötödik.) Sokan imádkozták ekkor értem a rózsafüzért, és szentmiséket is mutattak be. Azon a napon a daganat már alig érződött, s csak az egyik mellben volt. Hála és dicsőség az Úrnak!
Attól a pillanattól kezdve drága jó szüleim vasárnap és ünnepnap szentmisék előtt mondják a rózsafüzért. Fölajánlották értem, a gyógyulásomért. Most már többen bekapcsolódtak az imába. Mindenkinek megvan a maga tizede. Azonkívül otthon is minden egyes nap mondják. Van, hogy a Mária rádióval, van, hogy csak ketten vagy egyénileg, a legszebb az, amikor mind a hárman jelen vagyunk. Megtanultuk fölajánlani másokért, gondjainkért, de hálából is. Én minden kabátzsebben tartok rózsafüzért, hogy az úton se feledkezzek meg az imáról, s ajándékozni is tudjak, másoknak, ha a Szentlélek azt súgja. Az eredmény: a melldaganat felére csökkent, de sokszor van, hogy nem is érzem. (Azóta is járok minden hat hónapban ellenőrzésre.) Szüleim lettek a példaképeim az imában, sokszor támaszaim a hitben, mert ez az öt év megváltoztatta az életüket. Számos csoda történt az életünkben a Szűzanya közbenjárása által. Még nagyon sokat tudnék mesélni.
Szánjunk időt a rózsafüzérre! Kérjük a boldogságos Szent Szűz közbenjárását, mert nem fogunk benne csalódni!
Nagy Csilla
