A marosvásárhelyi katolikus iskolában is megkezdődött a tanév

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum keretei között működő marosvásárhelyi katolikus iskola közössége a Keresztelő Szent János plébániatemplomban nyitotta meg az idei tanévet. Rendhagyó volt ez a tanévkezdés, mint ahogy számos esemény (ballagás, évzáró és évnyitó) volt rendhagyó ennek az iskolaközösségnek az életében az elmúlt hét év során. Bizonytalanság, csalódás, ugyanakkor reménykedés jellemzi az új tanévkezdést a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumban.

Amint arról már beszámoltunk, az elmúlt tanév végén közzétett ítéletével a bukaresti Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette az iskolát létrehozó miniszteri rendeletet, habár a törvény, amely alapján megalapították az iskolát, mind a mai napig érvényes, és az ugyanakkor, ugyanezen törvény alapján megalapított temesvári ortodox tanintézet a mai napig zavartalanul működhet. Az iskola közössége: 570 diák, azok szülei és a pedagógusközösség ismét a törvényhozók és az érdekképviselet kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva. Ebben a tanévben a Bolyai Farkas Elméleti Líceum keretei között működik a katolikus iskola, amelynek minden tagja szívében a II. Rákóczi Ferenc Teológiai Líceum diákja és tanára marad, készen állva arra, hogy az előttük álló akadályokkal is megharcoljon.

Mindezek ellenére ünnepélyes keretek között köszöntötték az iskolába újonnan érkezetteket, elsősorban a cikluskezdő osztályok diákjait. Az ünnepélyes Veni Sancte szentmise keretében köszöntötték az iskola közösségében Tuzson Attila iskolalelkészt, valamint Péter Arthur főesperes-plébánost. Az ő bizalmukat, szerető figyelmüket és támogatásukat kérte a tanévet kezdő 570 diák nevében Tamási Zsolt-József, az iskola vezetője. Az évnyitón köszöntőt mondott az Erdélyi Római Katolikus Státus képviseletében Balla Árpád plébános, Kovács Mihály Levente RMDSZ-elnök. A tanévnyitó utolsó mozzanataként az előkészítő osztályosok megöntözték és ezzel gondjukba fogadták az iskola fáját. Tamási Zsolt iskolaigazgató a tanév kezdetén bizalmat kért és ígért a jelenlevőknek kiemelve: nagyon fontos, hogy az iskola közösségének minden tagja bízzon egymásban, azaz tanár a diákban, diák a tanárban, szülő az iskolában, az iskola a gondviselésben.

„Tanévkezdés van, s a legszívesebben azt mondanám, hogy Isten hozott, készen áll minden az új tanévre. De nem tehetem. Mert annak ellenére, hogy egész nyáron azért dolgoztunk, hogy minden készen álljon, félkész állapotokról kell beszámolnom. Vannak osztályok, akiknek a termét csak részben készíthettük elő, s van, aki átmeneti teremben kezdi a tanévet. A katolikus iskola újraindítása is csak elkezdődött, de a folyamat még hosszú, amíg befejeződik. Az új tanévnek más lesz a szerkezete, sok a bizonytalan tényező. S miközben a bizonytalanság esetlegessége vesz körül minket, alázattal és türelemmel kell tudomásul vennünk, hogy nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül, mert sokan bátorítanak minket, sokan drukkolnak azért, hogy biztonságban lehessünk. S nem vagyunk egyedül, mert ahogy Máté evangéliuméban is olvashatjuk: „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. Hiszem és tudom, hogy Isten itt van velünk, közöttünk. Ezért más a mi iskolánk. Mert az iskola nem a termekből, nem a falakból áll, még akkor sem, ha ezek is hozzátartoznak. Az iskola egy közösség, amelyben a tanárok a legjobb tudásuk szerint tanítanak és nevelnek, egy közösség, ahova mosolyogva jönnek a diákok, egy közösség, amelyre szívesen bízzák a szülők gyerekeiket. Egy közösség, amely minden körülmények között összetart, összefogásra sarkall másokat, egy közösség, amely puszta létével hirdeti Ady Endre szavaival, hogy „az élet szent okokból élni akar” – fogalmazott ünnepi beszédében az igazgató.

Molnár Izabella