Caravaggio 1571-ben született Milánóban. Életére és művészetére egyaránt jellemző volt a lázadás, a megszokott normákkal való szembenállás, talán emiatt válhatott a manierista festészet megalapozójává, amely az addig elismert normákkal való szembenállást jelentette. Művészetére az erőteljes fény-árnyék kontraszt és a naturalisztikus ábrázolás a jellemző. Ez fokozottan érvényes arra a festményre, amelyet most mutatunk be.
E festmény Caravaggio életének utolsó munkája. A festmény címe már magában hordozza az ábrázolt témát is, amely Keresztelő János vértanúsága. Az alkotás azt a bibliai eseményt jeleníti meg, amikor Salome a Heródes előtti táncért jutalomként Keresztelő János fejét kérte. Bár anyja, Heródiás tanácsára kérte a kivégzést, az ítéletet ő mondta ki, és a tálcán neki adták át a levágott fejet.
A festmény erőteljesen közvetíti az esemény drámaiságát a naturalisztikus ábrázolásmód és a fény-árnyék kontraszt segítségével. Az alkotás két főszereplője, a szolga és Salome ellentétben állnak egymással. A szolga, aki János fejét tartja, részvéttel tekint az elítéltre. Egyenes testtartása arra utal, hogy ő szembe mer nézni az igazsággal, hogy itt egy ártatlan ember mások kedvtelésének lett az áldozata. Ezzel ellentétben Salome, aki a tálcát tartja, elfordítja a fejét. Nem meri tudatosítani azt, hogy az anyjának való megfelelésért gyilkosságot követett el.
A kép középpontjában János megkínzott arca látható, amely színében harmonizál Heródiás arcával. Heródiás neheztelt Keresztelő Jánosra, mert rámutatott az asszony bűnösségére. Most elégedetten tekint a levágott fejre, de az igazsággal még most sem mer szembenézni. A festmény az ábrázolt személyek lelkét jeleníti meg és az igazsághoz való hozzáállásukat, amelyet Keresztelő János halálának eseménye hoz felszínre.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 36-os számában.
