Az lesz a miénk, amiért megküzdünk, amit megőrzünk

0
1121

„Minden kopottságunkban is szeretetével dédelget minket az Isten…” (Jakab Antal)

Szeretettel olvasom a gyergyói főesperesség plébániáinak híreit: könyvbemutató, kápolnaszentelés, hittanverseny, hadd ne soroljam. A távolság más látásmódot kölcsönöz. Nemcsak a volt főesperesség híreit, hanem új munkahelyem, feladatom, a kiadványok, a RomKat.ro hírportál, és úgy mindenestől mindaz, ami a Verbum, amit ez az egyesület jelent és tesz, ezt most más szemmel olvasom és látom itt, mint onnan. Másképpen köt le az, amit a munkaközösség, a kiadványok és úgy egészében az egyesület jelent. Megakad a szemem egy-egy kiadványon, híren. Gyergyóból másnak, messzinek látszott a Verbum. Valójában akkor is ilyen volt, az volt, ami most.

Így jártam a Kilyénfalván március 14-én szervezett megemlékező apropóján is. A RomKat.ro hírére gondolok: Szeretetével dédelget Isten – Jakab Antal emléknap Kilyénfalván. Baricz Lajos költő-paptestvérem írta a valamikor hihetetlennek tűnő, de Jakab püspök életében szó szerint megvalósult mondatot: „Ott lenn a bánya mélyén ki hihette volna, Isten tervében még ott rejtőzik Róma?”

Az idézett cikk szerint Antal püspök életében a 13-as szám tény volt. Más babonás lett volna, depresszióba esik a gyakran ismétlődő 13-as szám miatt. Mi, keresztények, nem babonákban, hanem az isteni gondviselésben hiszünk.

Kérdezem magamat a földi húsvéti ünnepről, de faggatom az életet a feltámadás után látható, itt hagyott, a most nagyon itteni dolgokról is. Feltámadásunk előtt és után milyen az élet, milyen lehet a létünk? Bíztatom szívem, vedd komolyan: „Minden kopottságunkban is szeretetével dédelget minket az Isten…”.

Az egészen biztos: jelen életünk bányája messze elmarad attól, amit annyi elődünk, paptestvérünk átélt. A feltámadás örömében megállapíthatjuk, hogy az, amit itt szem nem lát, fül nem hall, az nemcsak más, hanem egészen más lesz. Itt csak emberi módon beszélünk a feltámadásról, mert merész a kijelentés: „megállapíthatjuk”. Elhallgatunk, mert ha nem, minden szó olyan, mint a repedt harang kondulása.

Olyan a húsvétunk, amilyent előkészítettünk.
Boldog emlékű Márton Áron püspök atyánk gondolata alapján csak az lesz a miénk, amiért megküzdünk, benne kitartunk és amit megőrzünk.

Nem csalódtam abban, ahogyan Gyergyóból Kolozsvárt elképzeltem. Az is tény, hogy szebb Gyergyó innen Kolozsvárról, mint amilyen ott, otthon, helyben volt. Tudom, hogy a feltámadás, a nagy húsvét is ilyen. Nem csalódunk benne és benne szebb minden, mint amire várni merünk.

Az örök élet Isten ajándéka. Ami egészen más az örök életben, a nagy húsvét után mindenestül miénk lehet. Legyen valóság! Áldott húsvéti ünnepeket kívánok a Verbum munkaközössége nevében,

Ferencz Antal igazgató

A teljes írás a Keresztény Szó 2022/2. számában olvasható.

MEGOSZTÁS