A 15. századi flamand festő vezető szerepet töltött be kortársai körében. Fő céljuknak azt tekintették, hogy minden korábbi művészt meghaladva, valami igazán újat alkossanak. Ezen törekvés érhető tetten az itt bemutatásra kerülő korai festményén is, a Krisztus siratásán.
Az alkotás a Brüsszel melletti Ágoston-rendi Vörös kolostorban található, ahol a művész utolsó éveit töltötte. A kompozíció a gótikus festészet irányelveit követi az alakok teátrális elhelyezésével és a részletek aprólékos kidolgozásával. Ami viszont egyedivé teszi, az a megjelenített személyek jellemábrázolása.
A festmény főalakja a keresztről levett, halott Krisztus, akit sirató személyek vesznek körül. Köztük felismerhető Arimateai József, Mária, illetve János apostol. Mellettük láthatóak még más asszonyok és férfiak, akik minden bizonnyal a tanítványi körhöz tartoznak. A Jézust körülvevő alakok magatartása összhangot képez. Bár tekintetük nem kapcsolódik, mégis ugyanazt sugározza, azt a szenvedést és fájdalmat, amit a mesterük halála váltott ki. A távolabb eső két női alak a keresztről levett szögeket csókolgatja, mint ereklyét. Ez a megjelenítés a korban erőteljes ereklyetiszteletet tükrözi.
A festmény összhangját a bal oldalon látható, fehér ruhában ábrázolt női alak töri meg. Nemcsak távolabb helyezkedik el a tömegtől, de öltözetében is kitűnik. A fehér ruha magához vonzza a tekintetet, és így mint második főalak, Jézus alakjával tökéletes párhuzamot alkot. A tekintet és arc szintén fájdalmat és szenvedést tükröz, de nem Jézusra, hanem egyenesen a nézőre tekint, mintegy kilépve a jelenetből, az őt szemlélővel veszi fel a kapcsolatot. Nem tudhatjuk, hogy a festő milyen céllal alkotta meg így a festményét, de számunkra, mai szemlélők számára lehetőséget nyújthat a fehér ruhába öltöztetett nő, ugyanis ő eleveníti meg a közvetítői szerepet köztünk és Krisztus között. Azzal, hogy kitekint, egyszerre bevon az ábrázolt cselekménybe és állásfoglalásra késztet. Arra ösztönöz, hogy megvizsgáljuk és újraértelmezzük a Jézussal való kapcsolatunkat.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/13-as számában.
