XIV. Leó november 6-án, pénteken megkezdte tizenkét napos latin-amerikai apostoli látogatását. Első állomásán, Uruguay fővárosában, Montevideóban a Függetlenség téren találkozott az ország politikai vezetőivel, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőivel.
Beszédében hangsúlyozta, hogy a közhatalom feladata a közjó szolgálata, a társadalomnak pedig minden ember méltóságát védenie kell a fogantatástól a természetes halálig. Külön szólt a családok támogatásáról, az oktatásról, a munka emberi méltóságáról, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről és a vallásszabadságról.
A hatalom a néptől ered, és a közjót kell szolgálnia
A szentatya beszéde elején köszönetet mondott az uruguayi elnöknek a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért. Üdvözölte az ország valamennyi lakóját, és látogatását a Harminchármak Szűzanyja, Uruguay védőszentje oltalmába ajánlotta. Ezután az ország történelmének egyik meghatározó eseményét, az 1811-es úgynevezett La Redota népvándorlást idézte fel, amelynek emlékét a montevideói Függetlenség téren álló Artigas-emlékmű domborművei őrzik. José Gervasio Artigas, az uruguayi függetlenségi mozgalom vezetője 1813-ban így fogalmazott: „Hatalmam tőletek származik, és megszűnik szuverén jelenlétetekben”. A pápa szerint ezek a szavak a politikai tekintély eredetére és a hatalom gyakorlóinak felelősségére emlékeztetnek: a hatalmat egy közösségtől kapják, és annak tartoznak számadással.
Demokrácia
XIV. Leó méltatta, hogy Uruguay 2025-ben ünnepelte a megszakítás nélküli demokrácia negyvenedik évfordulóját. Hangsúlyozta, hogy a közhatalom létjogosultságát a közjó szolgálata adja, amelyet a jog keretei között, az állampolgárok szabadságának és felelősségének tiszteletben tartásával kell gyakorolni (vö. Gaudium et Spes, 74). A közjóhoz a jövő nemzedékek iránti felelősség is hozzátartozik. A pápa elismeréssel szólt Uruguay megújuló energiaforrásokra épülő villamosenergia-rendszeréről, ugyanakkor emlékeztetett a természeti erőforrások, a föld, a víz és az energia felelős felhasználásának fontosságára.
A meg nem született gyermek is az emberi család tagja
A szentatya az Artigas-emlékmű egyik domborművére irányította a figyelmet, amely egy gyermekét karjában tartó édesanyát ábrázol. Ez a kép a megszülető és az anyaméhben fejlődő élet védelmére emlékeztet. „A meg nem született gyermekek már az emberi családhoz és népük jövőjéhez tartoznak. Az édesanyjuktól való teljes függőségük nem csökkenti méltóságukat, sem azt a védelmet, amely megilleti őket” – hangsúlyozta XIV. Leó pápa. A szentatya szerint az új élet befogadásához az édesapák felelősségvállalására, a család támogatására és megfelelő társadalmi feltételekre van szükség. A meg nem született gyermekek védelme és az őket befogadó családok támogatása elválaszthatatlan egymástól. Felidézte Szent II. János Pál pápa tanítását is: „Az emberiség jövője a családon keresztül vezet”.
A munka van az emberért, nem az ember a munkáért
Az emlékművön a felnőttek mellett haladó gyermekek alakjából kiindulva XIV. Leó pápa az oktatás jelentőségéről beszélt. Az oktatásnak fejlesztenie kell a fiatalok képességeit, alakítania ítélőképességüket, és fel kell készítenie őket a társadalmi életben való szabad és felelős részvételre. A tanulásnak konkrét lehetőségeket kell nyitnia a munkavállalásra és az önálló élet megteremtésére is. A pápa Szent II. János Pál Laborem exercens kezdetű enciklikáját idézte: „A munka van az emberért, és nem az ember a munkáért”. Ez az alapelv különösen időszerű a technológia és a mesterséges intelligencia gyors fejlődése idején. Az új technológiáknak az emberi képességeket kell bővíteniük, megkönnyítve a munkát és új lehetőségeket teremtve, anélkül, hogy a dolgozót a termelési folyamat egyszerűen lecserélhető fogaskerekévé fokoznák le.
Senki ne érezze úgy, hogy hiánya kevésbé számít, mint jelenléte
A pápa az emlékmű idős, botra támaszkodó asszonyának alakját felidézve az idősek, a betegek és a kiszolgáltatottak méltóságára irányította a figyelmet. Az ember értékét nem lehet az általa előállított javak, munkateljesítménye vagy önellátásra való képessége alapján mérni. „Minden ember alapvető méltóságát tehát nem megszerzi vagy kiérdemli, és azt igazolnia sem kell” – idézte a Magnifica humanitas (53) kezdetű enciklikáját a szentatya.
XIV. Leó pápa a magány, a szorongás és a reményvesztettség veszélyeiről is beszélt, amelyek olyan mélyekké válhatnak, hogy az ember már nem látja értelmét az élet folytatásának. Az öngyilkosság fájdalmas valóságával szemben hangsúlyozta az egészségügyi ellátás, a családi kapcsolatok és a közösségi közelség összetartozását. „Soha senki ne érezze magát idegennek a sajátjai között, és ne gondolja azt, hogy hiánya kevésbé számít, mint jelenléte.”
Az egészségügyi ellátás legyen mindenki számára hozzáférhető
A szentatya saját közelmúltbeli betegségére is utalt. „Nemrég magam is közvetlenül megtapasztaltam a betegség okozta korlátokat, és olyan gondoskodásban részesültem, amelyért mélységesen hálás vagyok.” Ez a tapasztalat azoknak az embereknek a helyzetére irányította figyelmét, akik nem rendelkeznek a megfelelő időben történő diagnózishoz vagy a szükséges kezelésekhez elegendő anyagi forrásokkal. „Minden társadalom kötelessége biztosítani, hogy az egészségügyi ellátás mindenki számára hozzáférhető legyen, anyagi lehetőségeitől függetlenül.”
Leó pápa hangsúlyozta, hogy a betegség, a fogyatékosság, a szegénység vagy a munkanélküliség nem fosztja meg az embert társadalmi tagságától és életének értékétől. A szenvedőkről való gondoskodás az egész emberi család felelőssége. Az Egyház számára ennek különleges alapja Krisztus parancsa, hogy a leginkább rászorulókban őt magát ismerjük fel és szolgáljuk (Mt 25:40). Az Egyház kész együttműködni mindazokkal, akik a szenvedés enyhítésén dolgoznak. Sajátos hozzájárulása az a remény, amely akkor sem szűnik meg, amikor az emberi lehetőségek kimerülnek, és amely arra emlékezteti a szenvedőket, hogy életük mindig értékes, nincsenek egyedül, és Isten a legsötétebb időkben is szereti őket.
A szekuláris államnak biztosítania kell a vallásszabadságot
XIV. Leó pápa Uruguay társadalmi és kulturális sokszínűségét méltatva az igazságos gazdasági fejlődésről is beszélt. A vagyonteremtés, a beruházások és a gazdasági kezdeményezések szükségesek az ország fejlődéséhez, de eredményeiknek mindenkihez eljutó javakban és lehetőségekben kell megmutatkozniuk. A szentatya kitért az állam szekuláris, világi jellegére is. Hangsúlyozta, hogy a világi államnak biztosítania kell a hívők és nem hívők szabad és kölcsönös tiszteleten alapuló együttélését. „Ez a semlegesség nem követeli meg, hogy a vallási dimenziót a magánszférába szorítsák.” A II. Vatikáni Zsinat tanítására hivatkozva emlékeztetett a lelkiismereti és vallásszabadság jelentőségére, amely lehetővé teszi, hogy az egyének és vallási közösségek a polgári intézmények önállóságának tiszteletben tartásával hozzájáruljanak a közjóhoz. A pápa a nemzetközi kapcsolatokban is a jog tiszteletben tartását, a tárgyalásokat és a megállapodások türelmes keresését szorgalmazta.
Beszéde végén XIV. Leó pápa ismét az Artigas-emlékműre utalt. A különböző nemzedékekhez és társadalmi csoportokhoz tartozó emberek közös vándorlásában Uruguay történelmének maradandó vonását ismerte fel: az egymás iránti felelősséget. Péter utódaként és lelkipásztorként azért érkezett az országba, hogy találkozzon a helyi Egyházzal, és szeretettel közel kerüljön az egész uruguayi néphez. A szentatya végül Isten áldását kérte Uruguayra, és a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta az ország jövőjét.
Forrás: Somogyi Viktória / Vatican News
