Mesével, versekkel és régi emlékekkel telt a biharkeresztesi mesemondó nap, amelyet Benedek Elek születésének 167. évfordulója alkalmából rendeztek. A találkozó különleges pillanata egy évtizedek után történt megható viszontlátás volt.
A Gondviselés Háza Református Idősek Otthona Biharkeresztes által szervezett mesemondó napon vettek részt a Szent Erzsébet Idősotthon lakói 2026. szeptember 30-án, a nemzet nagy mesemondójának, Benedek Eleknek a 167. születési évfordulójához kötődve. Az összejövetelen a helyi idősklub mellett képviseltette még magát a biharfélegyházi Életfája Idősotthon is.
A nagyváradi csapatból többen is vállalkoztak arra, hogy a fellépőkhöz csatlakozva felolvassanak egy-egy verset vagy mesét. Először Mátyás Etelka lépett színpadra, s Benedek Elek Hangverseny című versét olvasta fel, melyhez humoros, rímekbe szedett bevezetőt is mondott. Másodikként Szeghalmi Éva a Jó tanács című költeménnyel hagyott bölcsességben bővelkedő útravalót a hálás hallgatóságnak.
A 95 éves Boros Erzsébet saját költeményét szavalta el, magyarságtudatról, élettapasztalatokról, és méltóságteljes öregkorról. „Csak külsőmön történt egy kis változás, szívemet nem érte hervadás” – hangsúlyozta versében, s fellépését hosszas tapssal jutalmazta az ezüsthajú hallgatóság.
Murányi János, nyugalmazott tanár nagyapja szellemes katona-történetét osztotta meg a hallgatósággal az olasz frontról. Azt követő rövid előadásában rámutatott: „a mese az nem mese”, hiszen a legtöbb történet a valóságban gyökereznek. „A mese az ősök bölcsessége amit ránk hagytak. Igazságra, becsületességre kitartásra tanít, fontosabb értékekre mint sok iskolai tantárgy, szegény az a gyermek aki nem élte át” – fogalmazott.
Az összejövetel a mesék élvezete, és a közös emlékezet felelevenítése mellett egy nem várt és megható újratalálkozást is produkált: két egykori tanárkolléga Murányi János nyugalmazott franciatanár és Fazakas Ida egykori romántanárnő ölelhették újra keblükre egymást, miután évtizedekkel korábban elvesztették egymással a kapcsolatot.
Az együttlét egy közösen elköltött ebéddel végződött.
Forrás: nagyváradi Caritas
