Ősz elején gyakran látjuk, hogy a méhek földre pottyant gyümölcseinket zsongják, szabadban terített asztalunk étkeit, italait „támadják”, hajunkat szimatolják, vagy nagy erőfeszítéssel igyekszenek túljutni házunk üvegablakán, mert közelgő eső vagy valamely otthonunkban terjengő, finom illat miatt belső tereinkbe kívánkoznak. Embernek kijáró, természetes tulajdonnak tekintjük mindezt, és talán bosszankodva vagy félve hajtjuk el a közelünkben röpködő méheket. Kevésbé gondolunk arra, hogy e döngicsélő, szárnyas kis lények Isten teremtett világának tudatosan létrehívott és félreérthetetlen küldetéssel megbízott teremtményei. Olyanok, akik érzékeny szimatukkal nem csupán a virágnektár aromás páráját, hanem a bennük illatozó, zsigeri hivatástudatot is tévedhetetlenül követik: virágról virágra szállni, „véletlenül” beporozni a gyümölcsösök és zöldségeskertek növényeit, a nektárt mézzé alakítani táplálék gyanánt a meglévő és jövőbeli méhkolóniák és embertömegek számára, majd továbbadni az életet röpke negyven, halálra dolgozott nap alatt. Mire tanítanak bennünket e különleges lények? Hány fajtája van, és mi mindenre jó a méz?
Fogarasi Szabolcs marosvásárhelyi bioméhésszel és feleségével, Fogarasi Hadnagy Margó gyerekgyógyásszal a méhészkedésről és a méhek csodálatos életéről beszélgettünk. Fogarasi Szabolcs huszonhét évvel ezelőtt az egyetemmel párhuzamosan kezdte a méhészkedést. Megismerkedett egy méhészcsaládban született ifjúval, aki már akkor 250 méhcsaláddal dolgozott. Segíteni kezdett a fiúnak, aki hamarosan megszerettette vele ezt a természetközeli, békés mesterséget. Kezdetben tíz méhcsaládot tartott szülei marosszentkirályi kertjében, ma pedig már több mint 150 méhcsaláddal dolgozik, amelyeknek szorgos rovarkái egy hatalmas tanya nyolc telephelyéről röpdösnek ki a közeli virágos rétekre, azaz a méhlegelőkre.
Amire a méhek nyugodt szervezettsége tanít
Munkája révén megtapasztalta: a méhek nem csupán a kaptár, hanem az otthonok körül is alakítják az életet, formálják az emberi személyiséget. „Nagyra értékelem a méhészmesterségben, ahogyan a méhek alakítottak engem az évek során. Máig tanulom, hogy rohanó világunkban miként lehet elcsendesedni, egységben élni és szervezettséget vinni a mindennapjainkba a méhek által. Ők dolgoznak, valahogy mégis nyugalmat sugallnak. Ez megfog engem. Csodálom azt a fajta szervezettséget, amely által több millió éve élnek a Földön. Ez nem bomlik meg soha, mindig ugyanaz. Akár az egység a kaptárban” – vallotta a méhész. Hozzáfűzte, hogy nyáron, amikor a májustól július közepéig tartó csúcsszezonban nagyon sokat dolgozik a kis szárnyasokkal, különösen fölerősödik benne a családi egység értékének tudata, hiszen a méhek csodálatos életének szemlélése minden pillanatban arra tanítja: egységben az erő. Éppen ezért a méhészkedéssel töltött hosszú munkaórákat nem házon kívüli szórakozással, hanem a családi fészek melegével váltja fel.
„Szabi nagyon szereti a méhekkel való munkában, hogy közéjük nem lehet csak úgy berontani. Ha zaklatott lelkiállapotban, tisztázatlan belső folyamatokkal közeledik feléjük, borzasztóan összecsípik. Először belül kell rendet teremtenie. A test valahogy kigyúrja magából a zaklatottság illatát, ami rettentően irritálja a méheket. Azt hiszem, pont emiatt van egyfajta nyugodtság Szabi egész lényében” – fűzte hozzá Fogarasi Hadnagy Margó, a felesége. Elmesélte: „Számomra meglepő volt, hogy a kaptárban a dolgozó méhek etetik az anyát. Hiszen mi, emberek, egy olyan társadalomban élünk, ahol az anya mindent is csinál. Mégis, a méheket szemlélve nagy bölcsességet fedezek föl emögött, egyfajta egészséges kodependenciát: amint az anya nem tud meglenni a család, úgy a család sem az anya nélkül. Mindenki tudja a helyét, és senki sem akar más lenni.”
A bioméhészetről
A méhek csöndes bölcsessége után a bioméhészet területére sodort bennünket a beszélgetés lendülete. A házaspár elmondta: sem a kertjükben, sem a méhkaptárakkal betelepített tanyájukon nem használnak vegyszereket. Bár könnyebb lenne a gyomirtás, gyorsabb egyes növények fejlődése, és talán a kert, a tanya látványa is rendezettebb összhatást mutatna, ám a növények által fölszívott kémiai anyagok a nektáron és virágporon át a mézbe is bejutnának. Az ilyen mézzel való munkát már nem lehetne bioméhészetnek nevezni. A vegyszerhasználat révén az ember a természet rendjének elfogadása és tisztelete helyett sokszorosan pusztítana: mérgezné a talajt, a növényeket, a méheket, a mézet és végső soron önmagát is.
A teremtett világ részeként és annak tisztelőjeként a házaspár határozottan elutasítja a vegyszerek és más adalékanyagok (cukorszirupok) használatának tekintetében hagyományosnak számító méhészkedést. Szabolcs elmesélte, hogy pályája kezdetén, a 2000-es évek elején, ő még ebbe a hagyományos méhészetbe tanult bele, mivel akkoriban a környéken még ismeretlen volt a bioméhészet nézetrendszere: „2009-ben alakult az első biomézcsoport Maros megyében. A bioméhészetet a németek vezették be, hároméves átállási idő állt a rendelkezésünkre, amely alatt teljesen át kellett formálnunk a méhészkedéssel kapcsolatos szemléletünket és munkamódszereinket. Nehéz időszak volt, mivel ki kellett lépnünk a rutinból, és teljesen új módszereket kellett tanulnunk. De megérte, mert hatalmas a különbség. A bioméhészet vegyszermentes. Kertünk és tanyánk növényeit nem mérgezzük gyomirtókkal, és ugyanígy vigyázunk arra is, hogy a kaptárban előforduló atkákat vagy más kórokozókat vegyszermentesen távolítsuk el. Erre organikus savakat használunk. A bioméz-minősítés 2009 óta egyetlen évre szól, minden évben ellenőriznek és újraértékelnek bennünket, de hála Istennek hosszú ideje sikerült megtartanunk ezt a minősítést.”
A legegyszerűbb mézektől a legkrémesebb mézkülönlegességekig
A bioméhészet szemléletében a méhészcsalád ódzkodik attól, hogy repcemezőre röptesse méheit, mivel a repcét, főként virágzás idején, köztudottan vegyszerezik. Éppen ezért repcemézük nincs, de saját tanyájuk ellenőrzött méhlegelőiről származó, egészséges virágmézük annál inkább. Méghozzá gazdag választékban. „Egy év leforgása alatt, az időjárásnak megfelelően, szokott lenni galagonya-, akác-, vegyes virág- és erdei mézünk, azaz mézharmatunk. Ezen kívül mézkülönlegességeket is készítünk. A mézhez különféle gyümölcsőrleményeket adagolunk, majd minimum négyhetes gépkavargatás révén lekristályosodott állagú krémmézet nyerünk. A hozzáadott gyümölcsök miatt ezek a mézek plusz vitaminokkal látják el a szervezetet. A propoliszos-virágporos méz például nagyon jó ebben a kora őszi időszakban, mert immunerősítő hatása van” – mondta Szabolcs, majd nagylelkűen megkóstoltatta valamennyi mézet. A négy, selymes állagú és egyedi ízvilágú alapmézen kívül olyan mézérdekességek kerültek még az asztalra, mint a fahéjas, kakaós-mentás, fekete ribizlis, vörös, illetve fekete áfonyás, homoktövises, málnás és propoliszos-virágporos krémmézek.
Egyedi gyógyhatások a sokféleség mögött
Az említett mézek mindegyike egyedi gyógyhatással bír. „A propoliszos-virágporos mézünk például nem csupán immunerősítő, hanem a légúti megbetegedések kezelésére is jól alkalmazható, mivel maga a propolisz kiváló hörgőfertőtlenítő, és köhögésre is nagyon jó. Fertőtlenítő hatása miatt természetes antibiotikum, amely sok tea fogyasztása mellett alkalmas a légúti váladékok kitisztítására, de fontos, hogy a nyálkahártya megfelelően hidratált legyen. A méhek a kaptár minden szögletét telerakják propolisszal. Nem hiába, hiszen így védekeznek” – magyarázta Margó, aki a méhek és a család körüli teendők mellett gyerekgyógyászként dolgozik. „A virágporos mézünk pont a légúttisztító hatása miatt kimondottan akácmézből készül. Szintén akácméz a levendulamézünk alapja is, ami nyugtató hatású, nagyon jó köhögésekre és álmatlanságra” – tette hozzá Szabolcs. „A levendulás akácméz a nyugtató hatása miatt enyhíti a menopauza tüneteivel küszködő nők érzelmi kilengéseit, javítja a hangulatot” – fűzte hozzá Margó.
A galagonyaméz, a növény virágához hasonlóan, kiváló a szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására: csökkenti a magas vérnyomást, és szívkoszorúér- műtéten átesett személyeknek is bizalommal ajánlják. A homoktövises krémméznek magas a C-vitamin-tartalma, tisztítja a májat és csökkenti a koleszterinszintet. A vörös és fekete bogyós krémmézekről megtudtuk, hogy magas C-vitamin- és antioxidáns- tartalommal rendelkeznek, emiatt jó immunerősítők. „A fekete és vörös áfonya jó vasforrások, ezért gyakran ajánljuk vashiánnyal küzdő nőknek és gyerekeknek” – mondta Margó. Két mézérdekességet emelt még ki: „A fahéjas krémméz a benne található fahéj miatt szintén fertőtlenítő hatású, ugyanakkor nagyon jó gyomorsav-szabályozó is. Főként azoknak szoktuk ajánlani, akik gyomorégési problémákkal küszködnek, mert képes megfelelő szintre beállítani a gyomorsavszintet. Az erdei méz pedig segít túllendülni a tavaszi fáradtságon, mert magas ásványianyag-tartalommal rendelkezik.”
Virágporban és megelőzésben az erő
A számtalan méz kapcsán hamarosan szóba került a virágpor is, amelyről megtudtuk: olyan magas fehérjetartalommal rendelkezik, hogy a testépítők természetes fehérjekiegészítőként használják izomtömegük növeléséhez, a hosszú zarándokútra indulók pedig energiaszelet helyett csomagolják hátizsákjukba. A növényi teák és a méz fogyasztására egyaránt igaz, hogy helyben kifejtett jótékony hatásaikon túl kiválóan alkalmazhatóak különböző betegségek megelőzésére. A kulcs a rendszerességben rejlik. Egy kanál méz beiktatása a napi rutinba csekély erőfeszítést igényel, de egy éven át fogyasztva fölerősíti az immunrendszert, hogy védekezni tudjon a kórokozókkal szemben az őszi-téli hidegben is.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/38. számában.
