Hogyan fedezhetjük fel Isten akaratát a hétköznapjainkban?
Loyolai Szent Ignác életének és lelkiségének középpontjában egyetlen alapvető törekvés állt: kitartóan és szüntelenül kutatni Isten akaratát. Nem a saját feje vagy pillanatnyi vágyai után akart menni, hanem minden helyzetben azt kereste, mit vár tőle az Úr. Lelkigyakorlatos könyvének már a legelsőt mutatásában egyértelművé teszi, hogy a cél: szabaddá tenni a lelket minden „rendezetlen ragaszkodástól” (affecciones), hogy miután ezektől megszabadultunk, kereshessük és megtalálhassuk Isten akaratát életünk üdvösségére.
Mit jelentenek a „rendezetlen ragaszkodások”?
Ignác értelmezésében a rendezetlen ragaszkodások (vagy vonzalmak) olyan túlzott szimpátiák vagy ellenérzések egy személy, dolog vagy helyzet iránt, amelyek megkötöznek bennünket. Megfosztanak attól a belső szabadságtól (az ignáci lelkiségben ezt „indifferenciának” nevezzük), amely elengedhetetlen ahhoz, hogy azt válasszuk, ami jobban szolgálja Isten dicsőségét. Az ilyen vak vonzalmak és taszítások könnyen olyan döntésekhez és beállítódásokhoz vezetnek, amelyekből hiányzik a helyes irányultság és a tiszta szándék.
Emberi vágyaink és Isten akarata
Lelki kísérői és lelkigyakorlatos tapasztalatom azt mutatja, hogy kevesen érkeznek azzal a kifejezett szándékkal, hogy „Istent szolgálják és dicsőítsék” – ahogy ezt Ignác a lelkigyakorlatos könyvben megfogalmazza. A legtöbben sokkal inkább beteljesedett, értelmes életre, útmutatásra, terheik elengedésére és lelki gyógyulásra vágynak. Sok kortársunk mindezt filozófiai vagy pszichológiai irányzatokban keresi; akik hozzánk jönnek lelkigyakorlatra, a keresztény hitből remélnek konkrét segítséget. Isten akaratának kérdése néha ellenállást is kivált. Szent Ignác ismert gondolata – „Kevesen sejtik, mivé alakítaná Isten őket, ha teljesen átadnák magukat a kegyelem vezetésének” – szándékában egy ígéret, sokan mégis fenyegetésként élik meg. Attól tartanak, hogy ha „biankó csekket” adnak Istennek, elveszítik az önrendelkezésüket. Ráadásul sokakban él az a kétely is, hogy Isten akarata egyáltalán felismerhető-e.
Mit akar Isten értem?
Isten akaratának keresése véleményem szerint valójában két irányba mutat. Először azt kell megkérdeznünk: Mit akar Isten értem? És csak ezután következik a második kérdés: Mit akar Isten tőlem? Mielőtt elvárásokat fogalmaznánk meg magunkkal szemben, meg kell tapasztalnunk Isten irántunk való jóságát. Jézus így fogalmaz a János-evangéliumban: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Pál apostol pedig a Római levélben biztosít bennünket: ha Isten saját Fiát adta értünk, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem jövendők nem választhatnak el minket Isten szeretetétől (vö. Róm 8,32.38–39). Isten akarata tehát nem egy külső kényszer, hanem a velünk való szeretetteljes közösség és a teljessé vált élet ígérete. Ennek a mély megértéséhez és átéléséhez azonban elengedhetetlen, hogy tudatosan keressük a belső szabadságot. A lelkigyakorlatok, a személyes lelki kísérés, valamint a mindennapi ima és önreflexió mind olyan eszközök, amelyek segítenek megtisztítani látásunkat a rendezetlen ragaszkodásoktól. Ezen az úton lépésről lépésre fedezhetjük fel és tapasztalhatjuk meg igazán: Isten minden szándéka a mi javunkat és teljes életünket szolgálja. A szabad szív és Isten akarata
Útra való kérdések:
A belső szabadság: Van-e az életemben most olyan személy, dolog, helyzet, amellyel kapcsolatban túlzott vonzalmat vagy erős ellenérzést érzek? Képes vagyok-e imában letenni ezt Isten kezébe, kérve tőle a belső szabadságot?
Isten jóságának felfedezése: Mielőtt azon szoronganék, mit kell tennem Istenért, tudok-e ma időt szánni arra, hogy tudatosítsam: mit ad és mit akar Isten énértem ezen a mai napon?
Darvas Piroska sa
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/35. számában.
