A püspök születésének 130. évfordulójára emlékezve három kiállítás hív találkozásra Kolozsvár szívében. A Kolozsvári Magyar Napok keretében megnyílt, magyar és román nyelvű tárlatok Márton Áron életművét, hitét és szellemi-lelki örökségét mutatják be. A megnyitókat megelőzően a Szent Mihály-templomban Márton Áron boldoggá avatásáért mutattak be szentmisét.
A szentmisén László Attila főesperes-plébános Márton Áron hitről vallott gondolatait idézte fel. Mint fogalmazott, a püspök számára „a hit az egész létet érintő döntés, amely nem adódik magától, és nem is marad fenn magától. Hinni annyi, mint hűségesnek lenni Istenhez és önmagunkhoz, és bízni a jóságban akkor is, amikor az ellenkezőjét tapasztaljuk”. A főesperes arra is rámutatott, hogy ez az üzenet a ma embere számára is iránymutató: a hit szabad döntés, amelyet minden korban veszélyeztethetnek vele szemben álló társadalmi erők.
A szentmisét követően Hegedűs Enikő művészettörténész, kurátor és Bőjte Csongor segédlelkész, a Verbum Egyesület igazgatója mutatta be a három tárlatot. A Találkozások Áron püspökkel című kiállítás a plébánia csendes udvarában várja a látogatókat. Már maga a helyszín is meghívás arra, hogy a Főtér nyüzsgéséből kilépve megálljunk, elcsendesedjünk, és közelebb kerüljünk ahhoz az emberhez, „akit püspökként, egyházi vezetőként, történelmi személyiségként jól ismerünk – de akinek belső világa, lelki öröksége talán kevésbé ismert előttünk” – fogalmazott Bőjte Csongor.
Hegedűs Enikő és Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója közösen állították össze a tárlatok anyagát. A tárlaton látható Márton Áron szülőházának makettje is, amelyet szülőfaluja ajándékozott neki 1939. február 12-én, amikor a Szent Mihály-templomban püspökké szentelték. Különleges módon maga a püspök is „megszólal”: QR-kód segítségével egy 1972-ben készült hangfelvételről hallható a hangja.
A közösség szolgálatában című, Lázár Csilla és Tóth László által szerkesztett kiállítás két térben jelenik meg. Egyik része a Szent Mihály-templom mellett, a Főtéren, a Magyar Napok forgatagában szólítja meg az arra járókat. Alkalmas „arra, hogy megálljunk néhány percre. Hogy a sok bennünket érő benyomás között elolvassunk egy mondatot. Megnézzünk egy fényképet. Találkozzunk egy ember tekintetével és egy élet történetével. Talán lesz, aki csak néhány percre áll meg az egyik tabló előtt, és magával visz Márton Árontól egyetlen mondatot” – fogalmazott a megnyitón Bőjte Csongor.
A kiállítás másik része a Szent Mihály-templom karzatának egykori levéltári terében kapott helyet. A helyszín önmagában is jelképes: az emlékezetet őrző egykori levéltárban most Márton Áron életének dokumentumai, fényképei és szavai hívnak közelebbi találkozásra. A főtér forgatagában megszülető találkozás így a templom csendjében mélyülhet tovább.
Kolozsvár Márton Áron életében sem csupán egy állomás volt: fiatal papként itt lett az egyetemi ifjúság lelkipásztora, később a Szent Mihály-templom plébánosa, majd 1939-ben ugyanitt szentelték Erdély püspökévé. A tanárt, az ifjúság nevelőjét, a plébánost, a püspököt, az üldözöttek védelmezőjét és a bebörtönzött egyházfőt Bőjte Csongor szavai szerint „egyetlen mély meggyőződés kapcsolta össze: az emberért, a rábízottakért érzett felelősség”.
Ez a felelősség nem korlátozódott saját közösségére. Márton Áron felemelte szavát az üldözött zsidókért, tiltakozott a német lakosság kollektív büntetése ellen, és kiállt a kommunista hatalom által felszámolt görögkatolikus egyház mellett is. „Mert számára az emberi méltóság nem nemzetiség, vallás vagy társadalmi helyzet kérdése volt. Az ember azért méltó a védelemre, mert ember.”
A kiállításokat méltató beszédek a püspök 1939-ben, Kolozsváron elhangzott szavaival kapcsolják össze múltját és jelenét: „A gondok elől nem futok meg. Amit Isten keresztként vállamra rakott, ha vérző térdekkel is, vinni fogom.” Nyolcvanhét év távlatából már a teljes életút ismeretében tekinthetünk vissza erre a mondatra: „Tudjuk, hogy ezek nem ünnepi alkalomra választott szép szavak maradtak. Élet lett belőlük.”
Márton Áron ezekben a napokban egyszerre van jelen Kolozsvár főterének forgatagában, a templom és a plébánia csendjében is. A három kiállítás pedig ugyanarra hív: „álljunk meg egy ember életpéldája előtt, hogy aztán egy kicsit másként induljunk tovább”.
Fotók: Kecskés Csaba
