A Szent Kozma és Damján-templom fennállásának huszonötödik, az egyházközség megalakulásának harminckettedik jubileumát ünnepelték Marosvásárhelyen szeptember 26-án, szombaton. A búcsús szentmisét Tamás József nyugalmazott segédpüspök celebrálta a Maros-Küküllő kerületi papság és az ünnepre összegyűlt közösség körében. Az ünnep alkalmából megáldották a szakrális térhez tartozó tornyot, valamint bemutatták a templom történetéről írt emlékkönyvet.
Isten mélyebb megismerésének helye
A liturgia elején Tamás József nyugalmazott segédpüspök háláját fejezte ki, amiért Isten kegyelméből jelen lehetett a Szent Kozma és Damján-templom többszörös jubileumi ünnepségén, majd szenteltvízzel áldotta meg a tornyot és az egybegyűlteket. „A templom a keresztény élet iskolája, ahová tanulni jövünk” – kezdte homiliáját a püspök, aki a továbbiakban kifejtette: szakrális tereinkben magának a jó Istennek a megismerését tanuljuk. Ez a megismerés egész földi életünkön át tart, és csak a vele való találkozáskor válik teljessé az örök életben. Aki templomba jár, megtanulja: hogyan válhat maga is a Szentlélek templomává, és miként szolgálhatja embertársait Isten vezetésének sugallatára. Példaként Szent Kozma és Damján keresztény vértanúk életét idézte, akik orvosi és apostoli szolgálatukkal nem csupán a testet, hanem a lelket is gyógyították.
A lelki éberség tere
A segédpüspök a tornyok szerepéről és szimbolikájáról is beszélt. Elmondta: a régi időkben a tornyok védelmi szerepet töltöttek be, hiszen a magasból távlatokba lehetett látni, könnyedén észre lehetett venni a közelgő veszélyeket, és be lehetett rendezkedni a védelemre. Lelki értelemben a torony az őrség, a résen levés helye, ahol éberen óvjuk magunkat a lelkünkre törő kísértésektől. A toronyban megkonduló harang hangja Isten jelzése, amellyel találkozásra hív. A harangszó egykor – és sok helyen még ma is – az ellenség közeledtének veszélyét, vagy valamilyen természeti csapás, tűz- vagy haláleset bekövetkeztét jelezte. De a hétköznapokat és az élet kiemelkedő eseményeit is átszőtte, sőt áthatja ma is, valahányszor keresztelőt, házasságkötést vagy más, nagy jelentőségű ünnepet ülünk. Szimbolikus értelemben a torony mint kimagasló építmény a példamutatás eszköze, amely az ég fele rugaszkodik, és a jó Istenre mutat. Arra indít, hogy Istent dicsérő imádságos életünkkel és embertársaink szolgálatával mi is kiemelkedő tornyokká váljunk mások életében.
Felemelő pillanatok
Az ünnepi szentmisét köszönetnyilvánítás követte, amelynek során szót kaptak: Nagy Árpád, a tizenhárom tonnás torony tervezőmérnöke és az építkezést kivitelező csapat tagjai, akik munkájuk kihívásairól és örömeiről meséltek. Jelen volt Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, aki történészként elmesélte: városunk már a középkortól őrzi Szent Kozma és Damján orvosok emlékét egy Kozma nevű utca révén, amelyet ma Avram Iancu utcaként ismerünk. A felszólalások után Simon Judit-Gyöngyi a templom huszonöt éves jubileumára összeállított hely- és egyháztörténeti emlékkönyvéről nyilatkozott, amely a HIFA-RO Kiadó és a Verbum Egyesület közös gondozásában jelent meg. A szerző a munkafolyamat legérdekesebb részeként a templomépítésben érintett, személyes emlékeket is ápoló emberek felkutatását és a velük való beszélgetéseket emelte ki. A liturgiát Orbán Kálmán kántor és kórusának tisztán csengő énekei tették felemelőbbé.
