Olykor megfáradunk. Pihenésre vágyunk: mozdulatlan ellazulásra, aktív kikapcsolódásra. Lehetőségek után nézünk, megyünk, iramodunk. Rohanunk bele a szórakozásba. Gyakran annak tudattalan veszélyével, hogy amit görcsös akarással kikapcsolódásunk reményében választunk, nem feltölt, hanem szétszór bennünket. Túlzásokba sodor. Túlságosan elfáradunk ahhoz, hogy vízzel mossuk le testünkről a nap porát, imával a lélek izzadságát. Hálaadásunk csonkul, kopik. Kikezdi kapcsolatainkat. Ennek azonban nem föltétlenül kell így lennie. Amint hivatásunk megválasztását előzetesen megfontolt, tudatos döntésre alapoztuk, ugyanilyen éber figyelmességgel érdemes megválogatnunk szórakozási lehetőségeinket is. Javunkra válik mindaz, ami közel visz bennünket a jó Istenhez, rá emlékeztet, az ő kezének művét idézi. A természet, a történelem, a kultúra és a népművészet néhány ilyen említésre méltó terület, amelyek mindegyikéből kedvünkre töltekezhetünk az Erdély-szerte sorra felújuló kastélyok látogatása révén. A válaszúti Bánffy-kastély után ezúttal a gernyeszegi Teleki-kastélyt mutatjuk be, amely augusztus 1-től nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Kis vártörténelem
Az impozáns palota már egy héttel az ünnepi megnyitó előtt látogatható volt a környékbeliek számára. Ottjártunkkor Váradi-Szőcs Attila idegenvezető kísért bennünket végig a grófi rezidencia külső és belső terein át a család legfontosabb történelmi eseményein. A Grassalkovich-stílusban épült kastély felé a középkor hangulatát idéző hídon át vezet az út, amely alatt egy 14. századi várárok húzódik, hű emlékőrzője az egykor itt létező középkori várnak, amelyet a 15. században a Sáromkeréki-Erdélyi család mondhatott magáénak. A tehetős família tekintélyét növelte, hogy ők építtették a gernyeszegi – jelenleg református – templomot. Mivel a család 1670-ben kihalt, a törvényeknek megfelelően a birtok – a hozzá tartozó várral és kerttel együtt – az akkori fejedelemre, Apafi Mihályra szállt, aki később főemberének, Teleki Mihálynak adományozta azt. Az 1770-re jelentősen megrongálódott várat a gróf utóda, Teleki László teljes egészében lebontatta, helyére pedig egy korszerű, barokk kastélyt építtetett, amelyet III. Teleki József és felesége, Zsófia idejében fejeztek be a mesteremberek a 19. században. Ezt a kastélyt látogathatjuk ma is.
Szalonok, bútorok, érdekességek
A barokk népszerű művészeti irányzatán belül az úri lak a Grassalkovich-féle építészeti stílust követi, amelynek főbb jellegzetességei közé tartozik az U alakban kialakított palotaépület, valamint a központi kupola, amely alatt a kastély legpompásabb terme, a díszebédlő húzódik. Ez valóban a palota ékessége. Masszív tölgyfaajtói és parkettje, valamint a Velence közeléből – az üvegművességről híres Muránóból – származó pazar üvegcsillárjai valamennyien eredetiek, és a kastély egykori fényét idézik, akárcsak a szalononként eltérő, egyedi stílusú és formájú cserépkálykák, amelyek még a 19. századból maradtak fönt. 1944-ben a Teleki család elmenekült a front elől, és otthonuk először a német, majd a szovjet katonák martalékául esett, akik teljes egészében kifosztották az épületet. Történetek szerint az orosz katonák a kastély alsó szintjét istállóként használták, és szalma hiányában könyveket dobáltak a lovak alá. A család valamennyi bútorát ellopták, sokat feltehetően a környékbeli lakosok is, akik a felújítás során hoztak is (vissza) berendezési tárgyakat arra hivatkozva, hogy eredetiek. A kastély termeiben kiállított, korhű bútorokat a Teleki család mai leszármazottai Belgiumból és Franciaországból – jelenlegi lakhelyükről – szerezték be. Az otthonosan berendezett szobákban elegáns étkészleteket, rendkívül régi könyveket, továbbá festményeket is megcsodálhatunk. Ez utóbbiak Teleki Ralph grafikus és festőművész munkái. A földszinten az erdélyi néphagyományokat bemutató, elragadó szobácskákat láthatunk, amelyek a falubeli emberek egykori használati tárgyait és Erdély különböző tájegységeinek gazdag népviseletét jelenítették meg. További érdekesség, hogy a kastélyt körülölelő hathektáros, angol stílusú kertben egy több mint kétszáz éves oszlopos tölgy és egy Ginkgo Biloba fa is ékeskedik. Az épület jelenleg múzeumként működik, de a jövőben ünnepi rendezvényeknek és kulturális programoknak is helyet ad majd.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/32. számában.
