A Főegyházmegyei Ministránstábor negyedik, egyben záró napja a szokottnál is korábban kezdődött. A hajnali ébresztő ugyan fizikailag próbára tette a tábor résztvevőit, mégis mindenki örömmel indult útnak, hiszen a tábor legkiemelkedőbb eseménye, a gyulafehérvári papszentelés várt rájuk. A rekkenő hőséget követően a hűvös hajnal különleges ajándéknak bizonyult. A következőkben az utolsó tábori nap beszámolóját olvashatják.
Hajnali 4 óra 20 perckor szólalt meg az ébresztő. A gyors készülődés, csomagolás és a közös reggeli ima után elfoglaltuk helyeinket az autóbuszokon. A korai indulás miatt még sokan csendben pihentek az út első szakaszán, majd útközben elfogyasztottuk reggelinket, és jó hangulatban megérkeztünk a főegyházmegye szívébe, Gyulafehérvárra.
Elsőként a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum bentlakását és kápolnáját tekintettük meg, ahol rövid ismertetőt hallhattunk az intézmény történetéről és küldetéséről. Ezt követően átvonultunk a Szent Mihály-székesegyházba, ahol bekapcsolódtunk a közös rózsafüzér-imádságba. A ministránsok közül sokan éltek a gyónás lehetőségével is, hogy lélekben felkészülten vehessenek részt a papszentelési szentmisén.
Mélyen megható pillanat volt, amikor a hosszú asszisztencia ünnepélyesen bevonult a székesegyházba, miközben a hívek és az énekkar közös éneke betöltötte az ősi templom falait. A szentmisében Kovács Gergely érsek két új papot szentelt a Gyulafehérvári Főegyházmegye szolgálatára. A ministránsok számára különleges kegyelmi élményt jelentett, hogy ilyen közelről lehettek tanúi ennek a szent cselekménynek.
A szentmise végén Kovács Gergely érsek atya külön köszöntötte a jelen lévő ministránsokat. Bátorító szavaiban arra buzdította őket, hogy hűségesen maradjanak meg az oltár szolgálatában, hiszen könnyen lehet, hogy néhány év múlva közülük is lesznek olyanok, akiket ugyanebben a székesegyházban szentel fel Krisztus papi szolgálatára.
Az ünnepi szertartást követően az asszisztenciával együtt vonultunk át az érsekség udvarára, ahol közös fénykép készült Kovács Gergely érsek atyával, Dr. Kerekes László segédpüspökkel, valamint Tamás József nyugalmazott segédpüspökkel. Ezt követően lehetőségünk nyílt megtekinteni Márton Áron püspök egykori lakosztályát, az érseki palotát és annak szépen gondozott kertjét. A látogatás során érdekes ismertetőt hallhattunk a főegyházmegye történetéről, majd részletes bemutatást kaptunk a székesegyház művészeti és történelmi értékeiről is.
Különösen megható pillanat volt, amikor Tiszteletreméltó Márton Áron püspök sírjánál közösen elimádkoztuk boldoggá avatásáért mondott imádságunkat. A néhány nap során sokat tanultunk életéről, hűségéről és Krisztus iránti rendíthetetlen szeretetéről, ezért méltó befejezése volt táborunknak, hogy személyesen is tiszteletünket tehettük sírjánál.
Az idő rövidsége miatt sajnos nem maradhattunk hosszabb ideig az ősi székesegyházban, ráadásul a délutáni hőség is megnehezítette programunkat. Élményekkel és lelki ajándékokkal gazdagodva indultunk vissza Csíkszeredába, ahová a késő délutáni órákban, 19 óra 40 perc körül érkeztünk meg, ahol a kollégium előtt már izgatottan várták a gyermekeket szüleik, plébánosaik és hozzátartozóik.
Hálát adunk a Jóistennek mindazokért a kegyelmekért és ajándékokért, amelyeket a Főegyházmegyei Ministránstábor során megtapasztalhattunk. Köszönjük a Főegyházmegyének, lelkipásztoroknak, önkénteseknek, támogatóknak és minden segítőnek áldozatos munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a néhány nap valódi lelki feltöltődést, közösségi élményt és maradandó emléket jelentsen a ministránsok számára.
Bízunk benne, hogy a táborban szerzett élmények, az új barátságok, a közös imádságok és Tiszteletreméltó Márton Áron püspök életpéldája még sokáig elkíséri a fiatalokat mindennapjaikban, és megerősíti őket Krisztus hűséges követésében.
Jövőre is szeretettel várunk minden ministránst, hogy ismét együtt építhessük közösségünket, erősíthessük hitünket, és örömmel szolgálhassunk Krisztus oltáránál.
