A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának búcsúzó évfolyamával készült beszélgetéssorozatunk harmadik és egyben utolsó részében a marosvásárhelyi Ionescu Sarah Ritát kérdeztük. Előző két interjúalanyunktól, Larissától és Fannitól eltérően Sarah nem az alapképzést, hanem a mesterképzést fejezte be, így vele az elmúlt öt év tapasztalatairól, megéléseiről és a teológiai útjáról beszélgettünk.
Sarah számára a Teológia kar felé vezető út egyik legfontosabb motivációja keresztény hitének mélyebb megismerése volt. Ahogy fogalmazott, nem igazán volt kérdés számára, hogy az alapképzés után folytatja-e tanulmányait, és hogy azt teológián teszi.
A mesteri évek különösen közel álltak hozzá, hiszen több lehetősége nyílt az elmélyülésre és a tanultak feldolgozására.
„Talán egy fokkal közelebb is állt hozzám a mesteri és az ott tanult tantárgyak. Több időm volt arra, hogy jobban elmélyüljek bennük” – mesélte.
Az öt év lezárásakor elsősorban hálát és örömöt érez. A legfontosabb útravalóként azt a sok gyakorlati tudást emeli ki, amelyet a képzés során szerzett.
„Gyakorlati embernek tartom magam, és ezt szeretném igazán továbbvinni, mások javára fordítani” – mondta.
A teológiai évek számos közösségi élményt is adtak számára. A vizsgákra való közös készülések mellett egy friss emléket is kiemelt: a teológia harmincéves évfordulójának ünnepségét. Elmondása szerint a reggeli szentmisén különleges érzés töltötte el, amikor a templomba beszűrődő fény, a liturgia és a közösség jelenléte egyszerre erősítette meg benne az összetartozás élményét.
„Akkor fogalmazódott meg bennem igazán, hogy tartozom valahová, a teológia karhoz, az egyház nagy közösségéhez” – idézte fel.
A megszerzett tudást szeretné továbbadni, de nem csupán szavakkal.
„Mindenképp szeretettel és hitelességgel. Azt szeretném, hogy amit én itt és az egyházban megtapasztaltam, azt mások is átélhessék” – fogalmazott.
Sarah jelenleg a kolozsvári Szent Mihály-plébánián dolgozik, ahol a teológiai tanulmányok során szerzett tapasztalatokat a mindennapi munkában is hasznosítani tudja. Úgy látja, a kihívásokkal leginkább közösségben lehet szembenézni.
„Talán erre most a legjobb szó az, hogy együtt vagyunk. Nem egyedül kell megoldani egy problémát, hanem közösségben keressük a megoldást” – mondta.
A hit és az egyház szerepéről a mai fiatalok életében úgy véli, az egyház elsősorban reményt és bizalmat adhat.
A jövőre nézve azt kívánja magának és társainak, hogy továbbra is Isten útján haladjanak.
„Biztos vagyok benne, hogy a jó Isten továbbra is vezet minket azon az úton, amelyre elhívott”
A következő időszakot egyelőre nem újabb tanulmányokkal képzeli el, hanem egy kis megállással, figyelemmel azokra a dolgokra is, amelyekre az elmúlt öt év során talán kevesebb ideje jutott.
Ugyanakkor úgy véli, Isten útjai mindig tartogatnak új lehetőségeket.
