A Megszentelt táj – válogatás a szárhegyi művésztelep gyűjteményéből címmel nyílt kiállítás Gyergyószentmiklóson, a FeltöltŐ Keresztény Zenefesztivál keretében.
A Szent István templomban Orosz Annabella képzőművész nyitotta meg a tárlatot. A Szárhegy Kulturális és Művészeti Központ gyűjteményéből Kolcsár Béla igazgató és Ferencz Zoltán grafikus, művészeti igazgató által a nagyközönség elé tárt alkotások nem csupán műalkotások, hanem egy korszak lenyomatai, emberi sorsok, hitvallások és a szabadság iránti vágy megnyilvánulásai is.
„Olyan alkotások között állunk, amelyek nem egyszerűen képek – hanem áttörések. Repedések a valóság falán, ahol a fény nem kívülről hanem belülről tör elő. A kiállított alkotások közös nyelvet beszélnek, a csendben feszülő drámát, a magányból sarjadó jelenlétet, a tájba oldódó imádságot, a testben lüktető misztériumot” – fogalmazott bevezetőjében Jánossi Imre, a Szent István egyházközség plébánosa.
A szentség iránti vágy nem tűnt el
A kiállított alkotások többsége a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években született, abban az időben, ami egy olyan világot is jelentett, amelyben az ember alapvető szabadságjogai folyamatos korlátozás alatt álltak. A kommunista diktatúra nemcsak a gazdaságot, nemcsak a közéletet, hanem az ember lelkét is ellenőrizni kívánta. Ebben a világban a hit veszélyes volt. Nem azért, mert ártott volna bárkinek, hanem mert az ember figyelmét egy nála magasabb rendű valóság felé fordította – mutatott rá Orosz Annabella képzőművész. „A hit nem tűnt el. A szentség iránti vágy nem tűnt el. Az ember ősi igénye arra, hogy kapcsolatot keressen a transzcendenssel, nem szűnt meg. Amikor a nyilvános beszéd lehetősége beszűkült, sokan a művészet nyelvéhez fordultak. Mert a művészet képes arra, amire a politika nem: képes megőrizni a szabadságot ott is, ahol azt kívülről korlátozzák.”
A hit túléli a félelmet
„A művésztelep nem csupán munkatér volt, hanem közösség is. Olyan találkozási pont, ahol a művészek megtapasztalhatták azt a belső szabadságot, amelyet a körülöttük lévő rendszer nem tudott teljesen elvenni. Talán ezért érezzük ma is ezeken a műveken azt a különös nyugalmat. Mert nem egyszerűen tárgyakat vagy tájakat ábrázolnak. Valami többről beszélnek. Az ember és a világ kapcsolatáról. Az ember és Isten kapcsolatáról. Arról a csendről, amelyben a lélek meghallhatja önmagát”… „A szakrális művészet mindenekelőtt figyelem. Figyelem arra, ami túlmutat rajtunk. Figyelem a teremtett világ szépségére. Figyelem az ember méltóságára. Figyelem arra a titokra, amelyet nem tudunk teljesen megfogalmazni, mégis újra és újra meg akarunk közelíteni. Ezért amikor végigjárjuk ezt a kiállítást, talán érdemes megállnunk egy pillanatra minden mű előtt. Nem csupán azt kérdezni, mit ábrázol, hanem azt is: mit őriz? Mit üzen? Milyen csendet hordoz magában? Mert ezek a művek nemcsak a múlt dokumentumai. Tanúságtételek. Tanúságtételek arról, hogy a hit túlélheti a félelmet. Hogy a szabadság túlélheti az elnyomást. Hogy az emberi lélek képes megőrizni méltóságát még azokban az időkben is, amikor minden külső körülmény ennek ellenkezőjéről akarja meggyőzni” – hangsúlyozta Orosz Annabella.
A tárlaton a festmények atmoszférája a történés időtlenségének megérintésére hívja a szemlélőt.
„A képek ne csak a falon maradjanak, hanem velünk jöjjenek – gondolatban, imában, csendben, döntésekben” – fogalmazott mintegy üzenetként Jánossi Imre plébános.
Fotók: FeltöltŐ Facebook oldala
