Kortárs nyelven szól a nézőkhöz az a legutóbbi rövid dokumentumfilm, amelyet a Márton Áron Múzeum közösségi oldalán, illetve Youtube-csatornáján tekinthetnek meg az érdeklődők. „Ez a film nem csupán történelmi portré Márton Áron erdélyi püspökről, hanem reflexió arról, mit jelent embernek maradni — ma éppen úgy, mint az elmúlt évszázadban” – fogalmaztak az alkotók a mű közreadásakor. Az alábbiakban Lázár Csillát, a film szövegkönyvének összeállítóját és producerét kérdeztük a váratlanul felbukkant mozgóképes örökségről, az alkotási folyamat kihívásairól is többek között.
Mit változtat egy alkotó szemléletén, ha egyszer csak „mozgásban” lát egy addig főként fotókról ismert történelmi alakot?
Tényleg sok időt töltöttem az utóbbi években Márton Áron püspök fotói „társaságában”, a múzeumhoz, sokféle kiállításhoz, kiadványokhoz, és most az animációs kisfilmhez választva képeket. De egy mozgókép mégis más, egy embernek a gesztusaiban, mosolyában, tekintetében is sok sajátos tulajdonság „érhető tetten”. Ahogyan a hangjában, hangszínében, hanghordozásában, hangsúlyaiban is. Nemcsak az előkerült kisfilmben látható kedves gesztusok (áldásosztás, az emberek köszöntésének fogadása kedves mosollyal, egy kisbaba megsimogatása), de Áron püspök hangfelvételeinek hallgatása is mindig nagy élmény nekem. Pótol valamennyit abból a hiányérzetből, hogy én személyesen sohasem találkozhattam vele. Amúgy apropó mozgókép, és gesztusok: A kisfilmben kísérleteztünk azzal, hogy a fényképeken látható személyeket „életre keltsük”. Több kísérlet volt, sokkal merészebbek is, de végül az volt a kifejezett kérésem, hogy a „főszereplőt”, Áron püspököt ne nagyon animáljuk… Van két apró részlet, egyszer felemeli a fejét, egyszer tesz pár lépést, érdekességből benne hagytuk, de mindkettőn látszik, hogy amint azokon a képeken megmozdul, már „nem egészen ő”: komoly pszichológiai, antropológiai stb. előtanulmányt igényelne, hogy „megfejtsük”, hogyan mozgott, milyen volt a tartása, milyenek voltak a kézmozdulatai, stb. Ha egyáltalán lehetséges (sok eredeti mozgókép híján) ezeket rekonstruálni. Enélkül nagyon hiteltelen minden valós személy mesterségesintelligencia-alapú animálása. A mi (pontosabban a Magdó Lehel) kisfilmjében a fotókon sok minden megelevenedik, mozog a tömeg, fúj a szél, megigazítja György Lajos az öltöny gombját, hogy „életre keljen” a történelem, vagy hogy ennek illúzióját keltsük, de Áron püspök továbbra is „rendíthetetlen” marad.
Volt-e, és ha igen, mi, ami megakasztott az alkotási folyamatban?
Vannak minden projektnél visszatérő alapkérdések, első is a finanszírozás. A kolozsvári Szent Mihály-plébániának, személyesen László Attila főesperesnek szeretnék feltétlen köszönetet mondani, mert bíztak benne, hogy méltó munkát fogunk végezni, és megelőlegezték a támogatást. Illetve Bőjte Csongor segédlelkésznek, aki már gyerek kora óta a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum önkéntese, s magasztos hivatása és sokkal nagyobb feladatai közepette sem hagyta abba a domokosi önkénteskedést, sokat, mindig operatívan és készségesen segít. Az ilyen alkotáshoz persze alkotótársakat is találni kell.
Magdó Lehel a Babeş–Bolyai Tudományegyetem film és média szakán tanul, szeretném megköszönni a fiatalos lendületét, a tehetségét, a bátorságát, és azt a regngeteg munkát, amit egy kisfilm elkészítése jelent, aki nem látott belülről egy ilyen folyamatot, az nehezen tudja elképzeli, hágy ezer munkaóra van egy ilyen projetben. Az animációs filmek stáblistája nagyon hosszú szokott lenni (s a költségvetése emiatt nagyon nagy), nem ritka, hogy száznál is több ember dolgozik egy-egy ilyen filmen, s nem véletlenül. Ez persze egy rövidebb film (így is majd duplája lett annak, amire eredetileg szerződtünk Lehellel), de így is fantasztikus animátori, rendezői teljesítmény, azt gondolom. A befektett munkához képest szerény javadalmazásért, ráadásul. Nagyon hálás vagyok mindenki másnak is, aki a film elkészültéhez hozzájárult!
Mit szeretnétek, hogy magával vigyen a néző a filmecske megtekintése után?
Valami olyasmi gondolatokat, hogy: „Lehet a jelenünkél sokkal nehezebb időkben is úgy élni, hogy abból erőt merítsenek a körülöttünk élők.” „Tud egyetlen ember által is jobbá válni a világ. Vagy legalább a ,,mikrovilágunk”, a kisebb-nagyobb közösségeink. „Érdemes próbálkozni jobb embernek lenni.”
Mi az az egy mondat vagy mozzanat a filmből, ami személyesen téged megfogott?
Mivel a mondatokat én válogattam, illetve írtam össze ehhez a filmhez, nem tudok már annyira eltávolodni tőlük, hogy rangsoroljam őket. A Márton Áron püspöktől vett nyitógondolatot, meg a tőle vett zárógondololatot nyilván nem véletlenül tettem hangsúlyos helyzetekbe.
Rendezés, vizuális koncepció, animáció, hang: Magdó Lehel
Szövegkönyv, producer: Lázár Csilla
Támogató: Szent Mihály-plébánia, Kolozsvár
A képek és dokumentumok forrása:
Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár
Márton Áron Múzeum – Csíkszentdomokos
Academia Civica
Arcanum Digitális Tudománytár
Bodeanu Denisa
CNSAS
Fortepan/ Bindorfer Ferenc, Ungváry Krisztián, Lili Jacob, Korbuly család
Siklódy Ferenc
Sztojka Ferenc
Török Gáspár
Virt László
Narráció: Csutak Réka, Bogdán Zsolt
A felhasznált filmfelvétel készítője:
Zsigmond Zsolt
A Márton Áron-idézetek forrása:
Márton Áron hagyatéka (1–30. köt.), szerk. Marton József.
Zene: Maurice Ravel – Piano Concerto in G, performance by Markus Staab.
