† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.Jézus megismételt: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Jn 20,19–23
Vasárnappal elérkezünk pünkösd ünnepéhez, amely kereszténységünk egyik legfontosabb ünnepe. Az ünnep görög elnevezése pentékosté,vagyis ötvenedik, ami annyit tesz, hogy Krisztus feltámadásának ötvenedik napján kiárad a Szentlélek, megszületik az egyház. Ettől kezdve lettek az apostolok tanúkból tanítókká, az evangélium hírvivőivé, akik néhány évtized alatt a római birodalom területén sikeresen hirdették Isten igéjét. A Szentlélek, vagyis a Paraklétosz – ami annyit jelent: szószóló, közbenjáró, pártfogó – az Atyától és a Fiútól származik, aki erőt adott az apostoloknak, ahogyan nekünk is, hogy a megtapasztalt húsvéti örömhírről tanúságot tegyünk a világban. Szépen mondta a néhai XVI. Benedek pápa: „ez pünkösd misztériuma: a Szentlélek megvilágosítja az emberi lelket és fölfedve a megfeszített és föltámadt Krisztust megmutatja az utat, hogyan válhatunk hozzá hasonlóbbá, hogy tehát a belőle áradó szeretet kifejeződése és eszközei legyünk.”
A Szentlélek tehát használni akar bennünket, hiszen ezért kaptuk az élet ajándékát. Richard Rohr A Szentlélek ajándékai című könyvében írja: „Ha föl volnánk készülve a Szentlélek ajándékaira, akkor megújulna az egész életünk. Nagy nyugalommal meg is valósult – akiknél megvalósult – Jézusnak ez az ígérete, hogy »jobb nektek, ha én most elmegyek, mert ha én nem megyek el, nem küldöm el hozzátok a Szentlelket« (vö. Jn 16,7). Aki a Vigasztaló, a Szabadító, az Erősítő, a Bölcsesség Lelke. Aki által – ha fölvértez bennünket – az életünk egyenes, egyértelmű és boldog lesz, tele békességgel. Így igazából rájövünk, hogy megtaláltuk, amiért érdemes volt megszületni. Ez a békesség, amit ő hoz, nem azt jelenti, hogy nem történhetnek földi zaklatások, hogy esetleg nem idegesít engem egy zavaró körülmény, de akkor tudom azt, hogy ez az emberi sorsommal, a törékenységemmel együtt jár, az emberi testem – ez a kerete a szellemi életemnek – gyöngeségéből ered. De ez nem tragédia. Az sem tragédia, ha nincs meg az, ami a többi embernél megvan, a nagy kényelem, az élvezet, elismerés, siker, meg mindenféle földi jó. Hanem hogyha zavartalanul él bennem a szellemi élet, a Krisztussal való kapcsolat, akkor hát el fogom viselni, és tudom, hogy minden mulandó, ami földi, de az a kapcsolat, amit ő fölajánlott nekem, ez örök.” Kellhet ennél több, ha már a „minden” a miénk? Imádkozzuk és kérjük bizalommal a mai vasárnapon: Veni Sancte Spiritus, Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid szívét, és gyújtsd meg bennük szereteted tüzét!
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/21-es számában.
