Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Mivel a megszentelt élet az evangéliumi tanácsokra épül, azokat követi, vagyis a tisztaság, szegénység és engedelmesség kapja a fő szerepet, tavalyi összeállításunkban arra a kérdésre kerestük a választ, mit csinál egy szerzetes egész nap. Ezúttal Portik Noémi, M. Klarissza nővért kértük arra, ossza meg velünk és a kedves olvasókkal a gondolatait arról, mi által lehet vonzó a szerzetesi élet egy fiatal számára, illetve őt mi vonzotta a szerzetesi élet felé.
Miért köteleződtem el a szerzetesi élet mellett? A döntés lassan formálódott bennem. Mindig éreztem egy hívást valami többre, így találtam rá a művészetek útjára, de a Kolozsváron töltött egyetemista éveim alatt kirajzolódott számomra, hogy Isten nem csak egy fizikai művészetet vár tőlem, hanem ennél valami sokkal szebbet. Lassan ez a vágy formát öltött, és örömmel léptem rá erre a folyton megújuló útra. Isten nem egy pontosan megrajzolt, kikövezett úton vezet, hanem sokkal inkább egy ösvényen, amely mindig meglepetéseket tartogat. A szerzetesi élet mellett való elköteleződés a vele való együtt járást jelenti számomra.
A szerzetesi életben számomra az öröm volt az igazán vonzó, az az öröm, amelyet az Istennek szentelt személyek életében láttam. Olyan embernek láttam a szerzeteseket, akik igazán szabadok a szeretetre.
Hogyan lehet vonzóvá tenni a szerzetesi életet? Szerintem csak szabadon és örömmel kell megélnünk saját hivatásunk útját, mindig összhangban a Lélek indíttatásával. Ezzel a lelkülettel kell jelen lennünk a fiatalok életében, miközben megszólíthatóak maradunk.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/5-ös számában.
