A múlt kincse, a természet csodája és a közös játék mind értéket hordoz. Múlt héten zajlott a Hálós Szentjánosbogár napközis tábor Nagyváradon. Képösszeállítás mutatja meg a jó hangulatot, az értékes együttlétet.
Az első nap az örömteli találkozásokról, játékos ismerkedésről és közösségépítésről szólt. A nap szentmisével kezdődött, amit Blaga Antoniu celebrált, áldást kért a tábor hetére. Ezután csapatokba szerveződtek a résztvevők, hogy mindannyian egy-egy kisebb közösség tagjaként élhessék meg a tábort. Készültek a csapatzászlók, hangzottak a lelkes csapatkiáltások, majd izgatottan vetették bele magukat a sportvetélkedőkbe. Rengeteg nevetés, mozgás, együttlét jellemezte már az első napot is.
A tábor második napja a természet, a történelmi-kulturális örökség és a szépség felfedezéséről szólt – testben, lélekben és kézben is megmozdultak a táborozók. Délelőtt a püspöki palota kertjében barangoltak Karetka Áron erdésszel, ahol a jó Isten teremtett világát szemlélték meg közelről. A bibliai kert növényeivel való ismerkedés, a kert legrégebbi fájának ölelése is különleges élmény volt.
A történelmi örökséggel az egyháztörténeti múzeumban Lakatos Attila színes és tartalmas tárlatvezetésével ismerkedtek, megtekinthették a Szent László-hermát is.
Kavicsot gyűjtöttek, ami alkotássá vált a délutáni kézműves foglalkozáson. Emellett számtalan más kreatív tevékenységbe kapcsolódhattak be: volt gyöngyfűzés, gyertyaöntés, képeslap- és könyvjezlőkészítés, ruhafestés, szélforgó- és virágkészítés…
Harmadik napon nekivágtak az erdőnek, ahol madárcsicsergés és lombsuttogás kísérte a csapatot. A kilátóból gyönyörködtek a messzi táj szépségében. Elsétáltak a híres Kráterhez – ami, mint kiderült, valójában egy zsomboly, csak a neve tréfálta meg a gyermekeke. A napot a várva várt vízi élmények koronázták meg: csobbanás a Hullámfürdőben, sok nevetés, frissülés, igazi nyári öröm!
A negyedik nap igazi kaland volt – Szent László nyomában jártak, még a méhek világába is bepillanthattak!
Izgalmas akadálypályán, játékos állomásokon keresztül ismerkedtek Szent László király örökségével és legendáival. Volt, ahol a székesegyház freskói segítettek feleleveníteni a történeteket, máshol élő szoborban formálták meg őket. Költöttek verset, írtak imát, keresgéltek elszórt Szent László pénzeket, és minden állomás újabb élménnyel gazdagított mindenkit.
Ebéd után megismerkedtek a méhek csodálatos, szorgos kis világával, több mint tízféle mézet kóstoltak, megcsodálták a méhviaszgyertyákat, sok érdekességet tanultak a méhészkedésről is.
Az utolsó nap mindig különleges, és ez most sem volt másképp a táborban. Megérkezett a hét egyik legjobban várt ajándéka: a tábori trikók! Ez is jelezte, hogy a hét alatt valódi közösséggé formálódtak: összetartoznak, kisebb-nagyobb csapatokban, egy nagy családként.
Az ég is megmozdult, ahogy elérkezett a tábor végének érzékeny pillanata. A közelgő vihar miatt picit módosult a program, de a hangulat mit sem változott: hamarabb eljött a harmónikaírás ideje. Ilyenkor egymásnak ajándékoznak néhány kedves szót, egy-egy felejthetetlen élményt, emléket. Sok résztvevő szülei, régi táborozók is bizonyára egyetértenek, hogy ez a legszebb útravaló, amit hazavihet az ember.
Maguknak is készítettek emléket: vászonszatyrokat díszítettek, környezetbarát eszköz személyreszabva, a hét szellemiségéhez hűen.
Ebéd után még volt idő játékra, beszélgetésre, a közös hét méltó lezárására. Majd következett a zárószentmise, ismét Tóni atyával.
Végül jött a várva várt eredményhirdetés: kihirdették, melyik csapat miben jeleskedett a hét során. A pontok persze nemcsak a teljesítményt, hanem a figyelmességet, segítőkészséget, együttműködést is tükrözték. Mert a közösség ereje legalább annyira fontos, mint a győzelem! Szívvel, élményekkel, barátságokkal, és egy szép útravalóval zárták ezt a különleges hetet.
