A rózsaszimbólummal több szent ünnepnapján is találkozhatunk – így ma, Szent Rita napján is. De ismeretes, hogy Lisieux-i Szent Teréz közbenjárásáért rózsaimát szoktak mondani huszonnégy napon át, Árpád-házi Szent Erzsébet kötényében is rózsák „teremtek”, de Közép-Amerika védőszentjének, Limai Rózának az élete már a névadásától kezdődően szorosan összefonódik e virággal – hogy csak az ismertebbeket említsük.
Ma a szentmiséken sok helyen a hívek által hozott vörös rózsákat áldják meg. A növény maga emlékeztet Szent Rita életének egy jeles mozzanatára. Halálának közeledtét érezve az ágostonos szerzetes az őt meglátogató unokahúgától azt kérte, hozna neki a családi kerjükből, Roccaporenából egy szál rózsát. A rokona igen csodálkozott, hiszen ez gyakorlatilag lehetetlen kérés volt, mivel 1457 januárját írták ekkor. A realitások ellenére is felkerekedett, és a hóval borított roccaporenai kertben valóban talált egy szál virító rózsát, amit azonnal el is vitt Ritának. (Nemsokára megismétlődött ez a jelenet, csak nem rózsával, hanem fügével. Ekkor már senki nem csodálkozott, hogy télvíz idején érett gyömölcsöt találtak a kertben.)
Az ilyenkor megáldott piros rózsát gyakran elviszik betegeknek, vagy akár a megszárított virágszirmot is ugyanígy juttatják el kórházban lévőkhöz is. A rózsa a beteg és a hozzátartozók alázatos, Szent Rita közbenjárását kérő imáját jelképezi, illetve szimbolizálja a reménytelen helyzetben bizalommal mondott imádság erejét is.
