† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben: Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez:
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Évközi 28. vasárnapon az evangéliumi beszámoló Jézus mennyek országáról szóló példabeszédéről tudósít. Még mielőtt rátérnénk magára a példabeszédre és annak értelmére, érdemes a „mennyek országa” kifejezésnél elidőznünk. Az Isten országa vagy mennyek országa – héberül a malchut elohim vagy malchut hashamaim, illetve görögül a basileia thou theo – szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „Isten uralma”, azaz nem hely, hanem állapot, dinamikus valóság. Szent Pál apostol még hozzáteszi, hogy ott jelenik meg, ott lesz látható, tapasztalható, ahol megélik az igazságosságot, az örömöt és a békét a Szentlélekben. A mennyek országa tehát nem egy „valamikor” elérkező, majd „egyszer” megjelenő, hanem már itt és most tapasztalható valóság. Ahogyan néhai szentatyánk, Ferenc pápa fogalmaz: „nem könnyű Isten előre nem látható logikájába belépnünk és azt életünkben elfogadnunk. De ma az Úr a hit olyan magatartására buzdít bennünket, amely túlhalad terveinken, számításainkon, előrejelzéseinken. Isten mindig a meglepetések Istene. Az Úr mindig meglep bennünket. Arra szólít, hogy nyíljunk meg nagylelkűen az ő terveinek mind személyes, mind közösségi szinten.”
A mennyek országáról szóló példabeszéd, amely a királyi menyegző képét hozza, számunkra is igen nagy aktualitással bír, hiszen az isteni meghívás, kiválasztás nem ért véget a keresztségünkkel, mi több, akkor kezdődött el igazán. Ami szembetűnő lehet számunkra, hogy a meghívottak nem akartak a menyegzőre elmenni, egyiknek is, másiknak is fontosabb elfoglaltsága akadt. A szent író a görög amaleó kifejezést használja, ami azt jelenti, hogy elhanyagolni, figyelmen kívül hagyni, nem venni komolyan, nem törődni valamivel. Itt eszünkbe juthat az Avilai Nagy Szent Teréz által említett három nagy kísértésünk – a hatalom, a haszon és a hírnév –, amelyek legtöbbször elfoglalják Isten helyét szívünkben és életünkben, mert „nincs időnk”, mert túlzottan elfoglaltak vagyunk, vagy éppen önmagunk körül forgunk. Egy másik érdekessége az evangéliumi történetnek a menyegzős ruha kérdése, ami annak lehetne a képe, hogy valaki ugyan „látszólag itt van”, „keresztény”, „templomba járó”, vagyis langymeleg keresztény. Hiszen aki elfogadja Isten hívását, aki igent mond, az nem maradhat ugyanaz az ember, aki előtte volt. A Jelenések könyvében olvassuk: „bárcsak hideg volnál vagy meleg, de mivel langyos vagy, kivetlek számból” (Jel 3,15–16). Ez számunkra is meghívás a teljesebb életre, amely Istenre mutat, ahol nem elégszünk meg a középszerűséggel és a felszínnel.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 41. számában.
