Mit mívelt Isten! – ez a Mózes negyedik könyvéből (Szám 23,23) származó mondat volt (What hath God wrought) az első távíróüzenet a világ első távíróvonalán, amelyet Samuel Morse amerikai feltaláló küldött 1844. május 24-én Washington és Baltimore között. Ez a történelmi pillanat elengedhetetlen volt, hogy eljuthassunk oda, hogy május 17-én a távközlés és az információs társadalom világnapját ünnepeljük. De ez egy másik történet. Morsétól az internetig áttekintjük, hogy a távközlési forradalom hogyan formálta át közösségeinket információs társadalommá.
A távközlés és az információs társadalom világnapját május 17-én ünneplik világszerte. Egyes források ezt a napot az internet világnapjaként is emlegetik az információs társadalommal való összefonódása miatt. Magyarországon egy nappal később, május 18-án ünneplik az internet napját. De mi köze egymáshoz a távközlésnek, az internetnek és az információs társadalomnak? Ezt járjuk körbe.
Egy szomorú haláleset és egy emlékezetes hajóút
Hogy mit jelent a lassú kommunikáció, személyes tapasztalatból megismerte Samuel Morse, amikor súlyos magánéleti csapás érte: felesége, Lucretia hirtelen elhunyt, Morse pedig csak napokkal később értesült a haláláról. Lucretia a harmadik gyermeküket várta, amikor 1825-ben New Havenből azt írta férjének levélben, hogy nemsokára boldog lehet nagyon szeretett családja körében. A Washingtonban dolgozó Morse válaszlevelében azt írta, várja, hogy halljon felőle. De csak napokkal később, apja leveléből értesült arról, hogy szeretett felesége hirtelen elhunyt. Feltehetően szívrohamban halt meg, miközben a szülésből lábadozott. Amikor Morse a feleségének címzett levelét postára tette, az már halott volt, és mire hazaért, Lucretiát már el is temették.
Morse később átfestette a világunk képét. A róla elnevezett Morse-kódról és a távíróról ismert feltaláló eredetileg festőművész volt, aki különösen a portréfestészetért lelkesedett. 1830–1832 között festészeti céllal tanulmányúton járt Európában. A hazatérő hosszú hajóúton egyik útitársától szerzett tudomást az újonnan felfedezett elektromágnesről. Ekkor született meg benne az elektromágneses távíró gondolata. Találmányát 1837-ben szabadalmaztatta, majd a szövetségi kormány anyagi támogatásával 1844-ben futott végig az első távíróvonalon a Mózes könyvéből származó üzenet.
Találmányának köszönhetően az Újvilág és az Óvilág közötti távolság áthidalását a négy-nyolc hetes hajóút helyett néhány órára sikerült csökkenteni. Egy üzenet az egyik kontinensről a másikra korábban elképzelhetetlen gyorsasággal tudott eljutni. Az első sürgönyt 1858-ban lefektetett tenger alatti kábelen küldték el, bár az első kísérletek után a rendszer összeomlott. Az 1866-ban üzembe helyezett transzatlanti kábel viszont már megbízhatóan működött, és az üzeneteket szinte valós időben továbbította.
Íme… egy új korszak kezdete
A rendszer összeomlása egyébként nem példa nélküli. Az internet születése szintén egy összeomlással kezdődött. 1969 októberében, amikor az internet elődjét, az ARPANET-et fejlesztették, Leonard Kleinrock professzor és hallgatója, Charley Kline az amerikai UCLA (University of California, Los Angeles) és a SRI (Stanford Research Institute) két intézménye között sikeresen kiküldték az első üzenetet. Az első sikeres kommunikáció két számítógép között igencsak rövidre sikeredett: „lo…” Ezt a két betűt sikerült elküldeni, hogy pár száz kilométer után megérkezzen a címzetthez, mielőtt a rendszer összeomlott volna. Az eredeti üzenet a „login”, vagyis bejelentkezés lett volna.
Bár a tervezett üzenetet csak egy órával később sikerült a maga teljességében elküldeni, az első üzenet így is történelmi jelentőségű. A „lo” torzónak tűnő részlet ugyanakkor mégis értelmes üzenet volt, ami angolról magyarra lefordítva azt jelenti, hogy „íme”, „nézd csak”. A félbeszakadt szó egy új korszak kezdetét jelenti, a pillanatot, amikor az emberiség először kommunikált az interneten keresztül.
Az internet és világháló kifejezést rendszerint szinonimaként használjuk, de más-más a történetük. A mai internethez vezető első lépés az ARPANET megalkotása volt, ami négy oktatási intézményt kötött össze egymással, néhány hónappal azt követően, hogy az ember már meghódította a Holdat. Az internet elsősorban azt a globális fizikai, számítógépes hálózatot jelenti, ami számítógépekből, szerverekből, kábelekből, routerekből áll, ezeket köti össze egymással. Ezzel szemben a világháló, vagyis a World Wide Web az interneten futó információs rendszer, ami lehetővé teszi tartalmak megosztását az interneten keresztül. A világháló a hiperhivatkozásokkal összekapcsolt oldalak, fájlok, dokumentumok rendszere, aminek az alapjait Tim Berners-Lee, a CERN munkatársa fejlesztette ki.
1990 decemberében Berners-Lee létrehozta a hálózati kommunikációt sztenderdizáló protokollt, a http-t, a leíró nyelvet, a html-t, és az első böngészőt és szervert, ezzel útjára indítva a World Wide Web-et. 1991 márciusában a World Wide Web projekt elérése a CERN-ben dolgozó felhasználók számára is lehetővé vált, 1993. április 30-án pedig a CERN vezetői közölték, hogy a világháló technológia bárki számára ingyenesen hozzáférhető lesz és marad.
A tér és idő korlátainak lebontása
Morse találmánya és a nyomában bekövetkező technikai fejlődés nélkül ma már el sem tudjuk képzelni világunkat. Ma, amikor egyetlen gombnyomással a világ bármely részére közel a fény sebességével tudjuk eljuttatni üzeneteinket, szinte el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett, milyen lenne a távíró és internet nélküli világ. Amikor pár száz kilométeres távolság elég volt ahhoz, hogy egy férj lekésse saját felesége temetését. Amikor az információ a lovak és hajók sebességével tudott a leggyorsabban „utazni”.
A távíró áttörte a tér és az idő korlátait, ami lehetővé tette a szinte azonnali információátvitelt akár kontinensek között is. Ez átformálta a világot, a hírek, katonai üzenetek, tőzsdei információk gyors terjedése megváltoztatta a kommunikációt, a háborút, a gazdaságot. Az internet megjelenése korunk kommunikációs forradalmát hozta magával, amelyben bármilyen információ bárhonnan, bármikor, bárkinek eljuttatható, lehetővé téve az interaktivitást, a hálózatos tudásmegosztást. Közösségeink információs társadalommá alakultak, amelyben az információ vált a fő gazdasági és társadalmi erőforrássá.
Erre hívja fel a figyelmet a távközlés és információs társadalom világnapja, ami tulajdonképpen két nemzetközi nap összeolvadásából jött létre. Az első a távközlés világnapja, amelyet 1969 óta jelölnek meg a Nemzetközi Távíró Egyezmény aláírásának és a Nemzetközi Távíró Egyesület (ITU) 1865-ös megalakulásának emlékére. Morse találmányának köszönhetően rohamosan elterjedtek a távíróvonalak, de nem volt egységes szabvány, a különböző országok eltérő kódokat és protokollokat használtak. Ennek a problémának a kezelésére 160 évvel ezelőtt, 1865. május 17-én húsz ország képviselője aláírta az első Nemzetközi Távíró Egyezményt Párizsban. Az egyesület jelenlegi nevét: Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union, ITU) 1932-ben kapta. 1947 óta működik az ENSZ szakosított szervezeteként.
A másik világnap az információs társadalom világnapja, amelynek javaslata 2005-ben a Világtalálkozó az információs társadalomról (World Summit on the Information Society – WSIS) során vetődött fel, hogy legyen egy nemzetközi nap, amely az információs társadalom kérdéseire hívja fel a figyelmet. 2006 márciusában az ENSZ május 17-ét jelölte meg határozatában az információs társadalom világnapjaként. Végül az ITU Antalya-i konferenciája (2006. november) elfogadta a 68. számú határozatot, amely összevonta a két világnapot. S hogy mit „mívelt” Isten? Inkább az a kérdés, hogy mit művelt, mit cselekedett az ember, és mit kezdünk az általa kifejlesztett technológiai vívmányokkal. Rajtunk áll!
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/20-as számában.
