XIV. Leó a média képviselőihez: fegyverezzük le a szavakat, fegyverezzük le a földet!

2
219
Fotók: képernyőképek a videóból

A szentatya május 12-én a konklávéra érkezett médiamunkatársakkal találkozott a VI. Pál teremben. Beszédében többek között az igazság bátor kimondásának, a békés kommunikációnak, a társadalmi igazságtalanságok szóvátételének, egy újfajta kommunikáció kialakításának fontosságát hangsúlyozta.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk a Magyar Kurír tolmácsolásában.

Jó napot kívánok!

[Angolul] Jó napot kívánok, és köszönöm a csodás fogadtatást! Azt mondják, nem nagy dolog, ha az emberek a [beszéd] elején tapsolnak… Ha a végén is ébren vannak, és még mindig tapsolni akarnak, na az… Nagyon köszönöm!

[Olaszul] Fivéreim, nővéreim! Üdvözöllek benneteket, a sajtó képviselőit a világ minden tájáról. Köszönöm a munkátokat, amelyet végeztetek és végeztek ebben az időszakban, mely az egyház számára alapvetően kegyelmi idő.

A hegyi beszédben Jézus azt hirdette, hogy „boldogok a békességszerzők” (Mt 5,9). Ez a boldogmondás mindannyiunkat kihívás elé állít, titeket pedig közelről is érint. Mindannyiunkat arra hív, hogy másfajta kommunikációt folytassunk, olyat, amely nem mindenáron keresi a konszenzust, nem használ agresszív szavakat, nem veszi át a versengés modelljét, sosem választja el az igazság keresését attól a szeretettől, amellyel alázatosan keresnünk kell azt.

Nemet kell mondanunk a szavak és képek háborújára

A béke mindannyiunkkal kezdődik: azzal, ahogyan másokra nézünk, ahogyan másokat hallgatunk, ahogyan másokról beszélünk; s ebben az értelemben alapvető fontosságú az, ahogyan kommunikálunk: nemet kell mondanunk a szavak és képek háborújára, el kell utasítanunk a háború paradigmáját.

Ma hadd hangsúlyozzam, hogy az egyház szolidáris azokkal az újságírókkal, akiket bebörtönöztek azért, mert megpróbálták elmondani az igazságot, és ezekkel a szavakkal kérem ezeknek az újságíróknak a szabadon bocsátását. Az egyház azoknak az embereknek a bátorságát ismeri el ezekben a tanúkban – gondolok itt azokra, akik életüket veszélyeztetve is beszámolnak a háborúról –, akik védik az emberi méltóságot, az igazságosságot és a népek tájékoztatáshoz való jogát, mert csak a tájékozott népek tudnak szabad döntéseket hozni.

A bebörtönzött újságírók szenvedése kérdőre vonja a nemzetek és a nemzetközi közösség lelkiismeretét, és mindannyiunkat arra szólít fel, hogy védjük meg a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság értékét.

Köszönöm, kedves barátaim, hogy szolgáljátok az igazságot. Azért voltatok Rómában ezekben a hetekben, hogy beszámoljatok az egyházról, annak sokszínűségéről és egységéről. Figyelemmel kísértétek a nagyhét szertartásait; közvetítettétek a Ferenc pápa halála miatti gyászt, ámde ő a húsvét fényében távozott tőlünk. Ugyanez a húsvéti hit vezetett be bennünket a konklávé szellemébe, mely különösen fárasztó napokat jelentett számotokra; s ez alkalommal is sikerült beszámolnotok Krisztus szeretetének szépségéről, amely mindannyiunkat egyesít, és egyetlen néppé tesz, melyet a jó Pásztor vezet.

Nehéz időket élünk, melyeket mindannyian nehezen élünk meg, és nehezen kommunikálunk, de amelyek elől nem szabad elfutnunk. Épp ellenkezőleg, azt kérik – különböző szerepeinkben és szolgálatainkban – mindannyiunktól, hogy sose engedjünk a középszerűségnek. Az egyháznak el kell fogadnia az idő kihívását, s ugyanígy nem létezhet kommunikáció és újságírás az időn és a történelmen kívül. Ahogy Szent Ágoston emlékeztet bennünket, aki azt mondta: „Éljünk jól, és az idők jók lesznek. Mi vagyunk az idők” (311. beszéd).

Köszönöm tehát, amit azért tettetek, hogy kilépjetek azokból a sztereotípiákból és közhelyekből, amelyekkel a keresztény életet és az egyháznak az életét gyakran értelmezzük. Köszönöm, hogy sikerült megragadnotok annak lényegét, amik vagyunk, és azt minden eszközzel továbbadtátok az egész világnak.

A kommunikáció vezessen ki a „bábeli toronyból”

Napjainkban az egyik legfontosabb kihívás egy olyan kommunikáció előmozdítása, amely képes arra, hogy a kivezessen bennünket a „bábeli toronyból”, amelyben néha vagyunk, kivezessen a szeretetlen, gyakran ideológiai vagy pártos beszédmódok zűrzavarából. Ezért fontos a szolgálatotok annak fényében, hogy milyen szavakat használtok és milyen stílusban kommunikáltok.

A kommunikáció ugyanis nem csupán információk átadása, hanem egy kultúrának, a párbeszéd és a konfrontáció tereként szolgáló emberi és digitális környezeteknek a megteremtése. A technológiai fejlődést tekintve pedig ez a küldetés még szükségesebbé válik. Itt különösen a mesterséges intelligenciára gondolok, a maga óriási lehetőségeivel, mely azonban felelősséget és megfontoltságot igényel, hogy az eszközöket mindenki javára fordítsuk, hogy azok az emberiség javát szolgálják. És ezt a felelősséget mindenki viseli, életkorának és társadalmi szerepének függvényében.

Kedves barátaim, idővel jobban meg fogjuk ismerni egymást. Együtt mondhatjuk, hogy valóban különleges napokat éltünk át. Megosztottuk, megosztottátok őket a kommunikáció minden eszközével: a tévében, a rádióban, az interneten, a közösségi médiában.

Szeretném, ha mindannyian elmondhatnánk e napokról, hogy feltárták előttünk emberségünk egy csipetnyi titkát, s hogy ezek a napok szeretet és béke utáni vágyat ébresztettek bennünk.

Ezért megismétlem ma nektek Ferenc pápa felhívását, amelyet a társadalmi kommunikáció világnapjára küldött legutóbbi üzenetében fogalmazott meg: fegyverezzük le a kommunikációt minden előítélettől, haragtól, fanatizmustól és gyűlölettől; tisztítsuk meg az agresszivitástól! Nem harsány, erőfitogtató kommunikációra van szükségünk, hanem olyanra, amely képes meghallgatni, képes képviselni a gyengék hangját, akiknek nincs hangjuk. Fegyverezzük le a szavakat, s ezzel segítjük lefegyverezni a földet! Egy lefegyverzett és lefegyverző kommunikáció lehetővé teszi számunkra, hogy másfajta világképet közvetítsünk, és emberi méltóságunkkal összhangban cselekedjünk.

Ti élen jártok azzal, hogy beszámoltok a konfliktusokról és a békére irányuló reményekről, az igazságtalanság és a szegénység helyzeteiről, valamint sokaknak egy jobb világért végzett csendes munkájáról. Ezért kérem, hogy tudatosan és bátran a békés kommunikáció útját válasszátok.

Köszönöm mindnyájatoknak! Isten áldjon meg benneteket!

Forrás: Magyar Kurír (Fordította: Tőzsér Endre SP)

2 HOZZÁSZÓLÁSOK