XIV. Leó pápa szombaton délután a Róma közelében található Genazzano településre látogatott, hogy felkeresse az ágostonos szerzetesek kezelésében álló Mária-kegyhelyet, ahol egy Albániából érkezett Mária-képet őriznek. Genezzanóból visszatérőben a pápa megállt a Santa Maria Maggiore-bazilikában, hogy lerója kegyeletét elődje előtt. Imádkozott a Salus Populi Romani híres Mária-ikon előtt is.
Első meglepetésszerű látogatására XIV. Leó pápa egy szimbolikus helyet választott, egy Róma közeli szentélyt, amely kedves az ágostonosok számára, akik 1200 óta vannak jelen a kegyhelyen: a genazzanói Jó Tanács Anyja Mária-kegyhelyet. A pápa szombat délután 4 óra körül érkezett oda magánlátogatásra.
A Szent Ágoston-rend szerzetesei által igazgatott kegyhelyen egy ősi Szűzanya-kép található, amely Shkodrából (Albánia) származik, és amely kedves a rendnek és XIII. Leó pápa emlékének, aki soha nem tudott ellátogatni oda, de 1903-ban basilica minor rangra emelte. Más pápák viszont felkeresték a Jó Tanács Anyja-kegyhelyet: XXIII. János 1959-ben és II. János Pál 1993-ban. Most azonban XIV. Leó pápa, aki bíborosként 2024. április 25-én szentmisét mutatott be a kegyhelyen a Jó Tanács Anyjának „megérkezése” ünnepén. Prevost bíboros homíliájában akkor kifejezte odaadását a Szűzanya iránt, és arra buzdította a híveket, hogy merítsenek ihletet Máriától a béke és a kiengesztelődés terjesztéséhez a világban.
Szombat délután Leó pápa egy Volkswagen Multivannal érkezett a Mária-kegyhelyre, az első ülésen ült. Több száz fős, ujjongó tömeg fogadta, akik a téren gyűltek össze, vagy az ablakokból és erkélyekről üdvözölték. Sokan azt kiabálták, hogy „Leone, Leone” (a Leó név olasz változata), és a környező utcák fokozatosan megteltek emberekkel. Miután belépett a templomba, ahol üdvözölte a szerzeteseket, a pápa megállt imádkozni, először az oltár előtt, majd a Szűzanya képe előtt, ahol elhelyezett egy csokor fehér rózsát. A kegyhelynek XIV. Leó pápa egy kelyhet és egy paténát adományozott. A jelenlévőkkel együtt elmondta II. János Pál pápa imáját a Jó Tanács Anyjához.
Máriára bízta szolgálatát
Végül, az Üdvözlégy Mária és a Salve Regina eléneklése után a pápa a templomban lévőkhöz fordult. Köszöntötte őket és Genazzano lakosait, akik az épület előtt gyűltek össze: „Nagyon vágytam arra, hogy eljöhessek ide az új szolgálatom első napjaiban, amelyet az egyház rám bízott, hogy Péter utódjaként vigyem tovább ezt a küldetést.” És felidézve az Ágoston-rend generálisává választása után tett látogatását, valamint azt a döntését, hogy „életét az egyháznak ajánlja fel”, XIV. Leó megerősítette „bizalmát a Jó Tanács Anyjában”, a „fény és a bölcsesség” Szűzanyjában, Mária szavaival, amelyeket a kánai menyegző napján a szolgákhoz intézett, a János evangéliumában feljegyzettek szerint: „Tegyétek meg, amit mond nektek”. A pápa ezután az ágostonos szerzetesekkel együtt egy belső terembe ment egy magánbeszélgetésre.
A genazzanói Ágoston-rendi közösséggel tartott találkozó végén a pápa kilépett a bazilika kapuján, és a jelenlévőket a „Jó estét!” kifejezéssel köszöntötte kétszer is. Néhány szót intézett hozzájuk, kifejezve örömét, hogy eljöhetett és imádkozhatott a Jó Tanács Anyjához. Felidézte a nagy Mária-tiszteletet, amelyet évek óta a szívében hordoz, és azt, hogy „csaknem 50 éven át” többször is járt Genazzanóban. A Szűzanya jelenléte – tette hozzá – nagy ajándék a Lazio tartománybeli város lakossága számára, amelyből nagy felelősség is fakad: „ahogy az Anya soha nem hagyja el gyermekeit, úgy nektek is hűségesnek kell lennetek az Anyához”. Ezután a pápa üdvözölte a fiatalokat és a szívükben fiatalokat: „Mindannyian azok vagyunk, nem igaz?” – mondta. Majd felidézte azt a lelkesedést, amellyel Mária példája szerint kell követni Jézust. Egy perui hívő hangosan üdvözölte, mire a pápa így válaszolt: „Jól van, jól van, perui testvéreim!” Végül, mielőtt elhagyta a szentélyt, megáldotta a jelenlévőket.
Ima a Santa Maria Maggiore-bazilikában
Genezzanóból visszatérőben a pápa megállt a Santa Maria Maggiore-bazilikában, hogy lerója kegyeletét elődje előtt. Egy rövid időre megállt egyedül, csendben és egy fehér rózsát helyezett a „Franciscus” feliratú márvány sírra. Imádkozott a Salus Populi Romani híres Mária-ikon előtt is, majd üdvözölte a bazilikában jelen levő több száz embert, akik meglátogatták az elhunyt pápa sírját és imádkozták a rózsafüzért. Teljes meglepetés volt számukra az újonnan megválasztott pápa érkezése.
A látogatások zárórája után érkezett a pápa a libériai bazilika előtti térre, ahol a hívek éppen elfoglalták helyüket az esti rózsafüzér elimádkozására. A biztonságiak elzárták a bejáratokat és az átjárókat; ez volt az első jel. „De ki érkezik?” – kiáltotta egy asszony a korlát közelében. „A pápa, asszonyom!” „A pápa? Hogy-hogy a pápa?” Még be sem fejezhette a mondatot, amikor a fekete terepjáró megjelent a templom előtti körforgalomban, ahol nagy örömujjongás fogadta, nagy taps a „Leone, Leone” kiáltásokkal, amelyek mostanában az újonnan megválasztott pápa minden megjelenését kísérik.
A pápa az ablakból üdvözölte a jelenlévőket, majd belépett az oldalsó kapun, azon, amelyiken már több mint százszor láthatták behajtani a fehér Fiat 500 L-t Ferenc pápával a fedélzetén, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába tartott, hogy üdvözölje a Szűzanyát.
XIV. Leó pápa a Salus Populi Romani Mária-ikon kápolnája felé indult, ahol néhány pillanatra megállt imádkozni Róma védőszentjének ikonja előtt, amelyet a történelem és a hagyomány szerint Szent Lukács festett. A pápa egy csokor rózsát helyezett az oltárra.
Vele volt Rolandas Makrickas bíboros, a Santa Maria Maggiore-bazilika főpapja, és az argentin Angel Sixto Rossi bíboros is. Kifelé menet a pápa üdvözölt egy csoport apácát, valamint néhány asszonyt és gyermeket, akik a közelébe kerültek.
Ferenc pápa sírjánál
Egy utolsó mosolyt vetett a tömegre, majd Leó pápa tekintetét egy kis bemélyedés felé fordította, ahol a fények játéka megvilágítja a jó pásztor keresztjét, amelyet Jorge Mario Bergoglio több mint 12 éven át viselt a nyakában fehér reverendája felett. A szentatya egyik kísérője átadta a rózsát, a pápa pedig letérdelt és a sírra helyezte. Majd, továbbra is térden állva és csendben – amelyet a bazilikában jelenlévők is követtek –, percekig imádkozott, lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel. Két pápa – az egyik térden állva, a másik az égből nézve – találkozott egy kis, száraz, teljesen fehér térben. Erős hatású képkeret ez.
XIV. Leó az imát követően folytatta rövid látogatását, megállt a Maria Regina Pacis (Mária, a Béke királynője) szobor előtt, bepillantott a Pál-kápolnába, és röviden üdvözölte a kordonok mögött állókat az első sorokban. Majd a sekrestye felé vezető kijárat felé indult, további üdvözlések, fotó és videó-felvételek közepette, sőt, egy férfi videóhívásban mutatta éppen a családjának, hogy mi történik a bazilikában. „Micsoda szerencse! Éppen ma este jöttünk ide, és a pápa is itt volt!” – kiáltott fel egy asszony. Az utolsó „Leone, Leone” (Leó, Leó) és az elmaradhatatlan „Viva il Papa” (Éljen a pápa) felkiáltásokkal övezve a pápa eltűnt a fakapuk mögött és visszatért autójával a Vatikánba.
