Urunk szenvedésének napján, nagypénteken Gyulafehérváron a liturgiát Kerekes László segédpüspök végezte Kovács Gergely érsekkel, Jakubinyi György nyugalmazott érsekkel és a központi papsággal együtt. A liturgiát megelőzően a segédpüspök keresztutat végzett a székesegyházban.
A Szent János szerinti passiót követően Kerekes László segédpüspök szentbeszédében kiemelte a passiótörténetből a jobb és a bal lator jelenetét. „A jobb lator nem védekezik, nem bizonygatja ártatlanságát, hanem alázattal beismeri, hogy Jézusnál van az oltalom, az irgalom, az igazság, és csak annyit tud mondani: Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmadban.”
Zárásként azt kívánta: „Ez a nagypéntek adja számunkra is ezt a hatalmas alázatot, bizalmat és hitet, hogy tudjuk minden nap kimondani, amikor látjuk az ő jóságát, irgalmát, a mi bűnös életünket: Jézus, emlékezzél meg rólam, ha majd eljössz uralmadban.”
A nagypénteki szertartás az év legmegrendítőbb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. Nagypénteken az egyházban nincs szentmise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be a legszentebb áldozatot.
A nagypénteki liturgiát népiesen – és nem helyesen – „csonkamisének” nevezik, amelynek három fő része van: igeliturgia, hódolat a Szent Kereszt előtt, valamint szentáldozási szertartás. A főcelebráns a szertartást piros kazulában végzi, amely Jézus szenvedésére, kínhalálára és kiontott vérére utal. A papság és az asszisztencia teljes csendben vonul be a székesegyházba, majd a főcelebráns az oltár előtt arcra borul, a papság, az asszisztencia és a hívek térdre ereszkednek. A földre borulás az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg, ugyanakkor a teljes önátadás és az Isten előtti megalázkodás szimbóluma is.
Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól (Iz 52,13–53,12), majd a szentlecke (Zsid 4,14–16; 5,7–9) után János evangéliumából elénekli a kispapi kórus Jézus szenvedéstörténetét, a passiót.
Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések, amelyekben: 1. az anyaszentegyházért, 2. a pápáért, 3. a papságért és hívekért, 4. a keresztelendőkért, 5. a keresztények egységéért, 6. a zsidókért, 7. azokért, akik nem hisznek Krisztusban, 8. azokért, akik nem hisznek Istenben, 9. a világi vezetőkért, 10. és a szenvedőkért imádkozik az egész egyház.
Ezt követően körmenetben behozzák a Szent Keresztet, és felhangzanak a nagypénteki impropériák (panaszénekek), sor kerül a kereszt leleplezésére és felmutatására, majd a kereszt előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát szentáldoztatás követi a nagycsütörtöki utolsó vacsora szentmiséjén konszekrált Eucharisztiával. A szertartást egyszerű könyörgés zárja: nincs áldás, nincs elbocsátás.
