„Feltámasztotta” a megközelítőleg tízezer éve kihalt óriásfarkast a Colossal Biosciences amerikai biotechnológiai vállalat. A jégkorszak félelmetes ragadozója, amelyet olykor rémfarkasnak is neveznek, ma újból él és lélegzik, ha nem is teljesen eredeti formájában. Romulus, Remus és Khaleesi három olyan mesterségesen életre hívott farkas, amelyek egyszerre idézik a múltat és vetítik előre a jövőt.
Bár a sajtó egy része „feltámasztásként” számolt be a tudományos szenzációról, valójában sem teológia, sem tudományos szempontból nem pontos a feltámadás szó. Nem arról van szó ugyanis, hogy egy korábban élt egyed kelt volna újra életre, ahogyan mondjuk Lázárt támasztotta fel Jézus, vagy ahogyan ő maga támadt fel, hanem sokkal inkább egy korábban élt, de kihalt faj „támadt fel”. Ugyanakkor tudományos szempontból ez sem pontos, mert biológiai értelemben nem a megközelítőleg 12,5 ezer évvel ezelőtt kihalt faj genetikájával rendelkeznek az új óriásfarkasok, hanem csak annak bizonyos elemeivel. A Colossal Biosciences olyan géneket használt, amelyek az óriásfarkas sajátos megjelenéséért, így például a világos, dús szőrzetért, az erőteljes álkapcsokért, a nagy testméretért, az egyedi fej- és fülformáért felelnek.
Ennek érdekében a cég alkalmazottai két óriásfarkas fosszíliájából (egy Ohióban talált 13 ezer éves fogból és egy idahói 72 ezer éves fülcsontból) nyertek ki DNS-t, aminek a szekvenálásával sikerült rekonstruálniuk az ősi genom egy részét. A vizsgálatok alapján a szürke farkas az óriásfarkas legközelebbi ma élő rokona, ezért tulajdonképpen szürke farkast használtak donorszervezetként a hibrid embriók megalkotásához. Egy szürke farkas véréből származó sejtek felhasználásával génszerkesztéssel módosították annak genetikai jellegzetességeit. Az egészséges embriókat egy kutya méhébe ültették. Az óriásfarkasok (vagy inkább az azokhoz hasonlító hibrid farkasok) létrehozásához 20 módosítást hajtottak végre a szürke farkas 14 génjében, amelyek befolyásolták Romulus, Remus és Khaleesi sajátos megjelenését, testfelépítését, jellegzetes hangját.
A biotechnológiai vállalat egyik célja – ahogyan ők nevezik – a de-extinction, azaz a kihalt fajok feltámasztása, így a mamutok életre keltése. Ennek egyik első lépéseként már létre is hoztak olyan egereket, amelyek a gyapjas mamutok egyes jegyeit hordozták magukon, például a mamutéhoz hasonló szőrük nőtt. Emellett a veszélyeztetett, a kihalás szélén levő állatok segítésére koncentrál a cég, így a vörös farkasból is „alkottak” négy új példányt. Az ember miatt számos faj halt ki korábban, vagy került a kihalás szélére. Az érvek szerint ezek a fajok fontos szereplői voltak az adott ökoszisztémának, így az elképzelés szerint ez jót tehet a természetes állapotok helyreállításának.
Peter Wohlleben erdész, író A természet rejtett hálózata című könyvében felidézi a Yellowstone Nemzeti Park esetét, ahova eltűnésük után megközelítőleg hetven évvel később telepítették vissza a farkasokat (nem a mostani óriásfarkasokról van szó, az eset még 1995-ben történt), ami megváltoztatta a helyi ökoszisztéma dinamikáját. A cél az ökológiai egyensúly helyreállítása volt. Ugyanakkor tisztában kell lennünk, hogy a legkisebb beavatkozás is kiszámíthatatlan változásokhoz vezethet.
A genetikai módosítások révén létrehozott, az ősi óriásfarkashoz hasonló farkasok, bár részlegesen egy tízezer évvel ezelőtti faj genetikájával, ahhoz hasonló megjelenéssel rendelkeznek, egy olyan ökoszisztémába kerülnek, amelyek teljesen különböznek a tízezer évvel ezelőtti ökoszisztémától. A tudósok egy része ezért óvatosságra int a hasonló kutatásokat illetően.
Miközben a „természetes állapotok” helyreállításán ügyködünk, olyan mesterségesen létrehozott, tulajdonképpen új fajokat hívunk életre, amelyek lehet, hogy nem ökológiai egyensúlyt eredményeznek, hanem előre nem látható módon borítják fel az ökoszisztémát. Nem feltétlen kell ennek a Jurassic Parkhoz hasonló kimenetele legyen ahhoz, hogy visszavonhatatlan változásokat idézzünk elő vele. Bár nagyon fontosnak tartom a tudományos kutatást, lehet, hogy a „feltámadás” kifejezés egyelőre talán jobb, ha a teológia sajátos terminusa marad.
